Csontritkulás

Kialakulásának okai

A csontritkulás (osteoporosis) kialakulását két tényező befolyásolja: az élet első 40 éve során megvalósuló csont-felépülés, valamint az ezt követő csont leépülés mértéke. A csontszövetben mind fiatal mind idős korban folyamatos épülés és lebomlás zajlik. A csont ilyen szintű anyagcseréjével alkalmazkodik a környezeti megterheléshez, újítja meg időről időre szöveti felépítését. A csontritkulás akkor kezdődik, amikor a csont lebontása nagyobb mértékű, mint a csont-építés.

A csontanyagcsere nem azonos szintű a két féle csontállományban: a szivacsos állományban nagyobb mértékű, a kompakt állományban alacsonyabb. Ennek megfelelően a csontritkulás tünetei (csontsűrűség csökkenése, csonttörések) először azon csontokban jelentkeznek, ahol nagyobb a szivacsos csont állománya: csukló, gerinccsigolyák, combcsont.

A csontátépülésben megfigyelhető arányváltozás – lebomlás előtérbe kerülése – mögött elsősorban a klimaxszal összefüggő endokrinológiai változások, elsősorban az ösztrogén szint jelentős csökkenése áll. Az ösztrogén ugyanis a csont épülését fokozza.

Másodlagos csontritkulást idézhet elő: anorexia nervosa, hiperprolaktinémia, pajzsmirigy működési zavar, mellékpajzsmirigy működési zavar, mellékvesekéreg túlműködés, emésztési és felszívódási zavarok, csontvelő betegségek, autoimmun betegségek, alkoholizmus, reumatoid artritis, mozgásképesség elvesztése, szteroid-kezelés.

Megelőzés

A csontritkulás kialakulását megelőzni elsősorban a csontépülés fokozásával lehetséges. A csontépülést segíteni lehet rendszeres fizikai aktivitással, megfelelő táplálkozással (kálcium és fehérje bevitele).

Tünetek

A csontritkulásnak (osteoporosis) nincsenek tünetei. A betegség első érzékelhető jelei a csonttörések. Ekkor azonban a csonttömeg legalább 30%-a már eltűnt. Leggyakoribb csonttörések: csuklótörés, csigolyatörések, csípőtörés.

„Sajnálatos” módon a csigolyatörések szintén tünetmentesek tudnak lenni. Így sokszor a beteg nem is tud arról, hogy csonttörése volt, sőt a vizsgáló orvos sem észleli. Igen gyakran fordul elő, hogy csak a törési jeleket külön kereső röntgen orvos találja meg a törés(ek) nyomait.

A betegség előre haladtával, a sorozatos csigolyatörésekkel a testmagasság folyamatosan csökken, a gerinc előre hajlik, a mellkas és a hasi rész összenyomódik. Ez hátfájdalommal, emésztési és légzési panaszokkal jár.

Diagnosztika

Csontsűrűség

A csontritkulás (osteoporosis) diagnózisának alapja a csontsűrűség mérése. A csont sűrűségének mérése során gyakorlatilag a csont kálcium tartalmát mérjük. A csontsűrűségre nem létezik abszolút viszonyítási szám. A mérés során kapott eredményt minden esetben az illető nemének, életkorának megfelelő „egészségesekben” mért átlagértékhez viszonyítjuk, és az átlagtól való eltérés mértékében adjuk meg.

A csontsűrűség mérésének legpontosabb módja az ún. DEXA, azaz a röntgen sugarak elnyelődésén alapuló mérés. Leggyakrabban mért régiók a szivacsos csontállományban gazdag területek, mint a csukló, a csigolyák és a csípő. Gyors és szűréshez alkalmas a sarokcsont sűrűségét mérő ultrahangos készülék.

A csontsűrűség elsősorban a kezeletlen csontrendszer állapotának felmérésére alkalmas. Kezelést követően már csak a kezelés eredményességére lehet következtetni a kiindulási értékekhez hasonlított változásokból.

Laborvizsgálatok

A csontritkulás diagnózisának felállításához, a pontos mértékének megállapításához elengedhetetlen a csontanyagcserére jellemző laborparaméterek meghatározása: szérum kálcium szint, szérum foszfát szint, parathormon szint.

Röntgen

A csontritkulás szövődményeinek felderítésére, súlyosságának megállapítására szolgál. Csonttörések, csigolyatest összeroppanások állapíthatók meg belőle.

Csonttörési rizikó megbecslése

A csontritkulás súlyosságának egyik fokmérője, hogy mekkora esélye van a betegnek csonttörés kialakulására a következő tíz évben. A WHO által kidolgozott becslési kérdőívet itt találja: FRAX (http://www.shef.ac.uk/FRAX/tool.jsp?locationValue=16)

Kezelés

A csontritkulás kezelése a megelőzéssel kezdődik. És itt nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres fizikai aktivitást, a mozgást. Amennyiben a vázizomrendszer igénybevétele csökken, a szervezet leépíti a „felesleget”. Ahogy a nem használt izmok sorvadnak (ld. gipsz viselése során eltűnő izmok), úgy ez az eltűnés igaz a nem használt, nem terhelt csontokra is. „Gyógyszeres” kezelés során a D vitamin és kálcium pótlás minden esetben kötelező.

Egyéb gyógyszeres kezelés során cél a csontállomány csökkenésének lassítása, megállítása, esetleg növelése. Erre alkalmas készítmények a női hormonpótlók, valamint a speciális csontritkulás ellenes készítmények, kalcitonin hormon, parathormon ellenes készítmény.