Immuno-endokrinológia

Napjainkban egyre több adat van a neuro-endokrin és az immunrendszer közötti kapcsolatra. A molekuláris genetikai kutatások eredményei bizonyították, hogy a neurotranszmitterek, a hormonok és a cytokinek az alapjai ennek a közös nyelvnek. Bebizonyosodott, hogy az immunrendszer képes neurotranszmitterek, hormonok, az endokrin rendszer pedig citokinek termelésére.

Ez az integrativ (holisztikus) szemlélet teszi lehetővé a pszicho-neuro-endokrin-immun rendszer élettani és kóros működésének megismerését.

Az autoimmun kórképek társulásai és az autoimmun poliendokrin szindrómák heterogén betegségcsoportot képeznek, amelyeknek lényege a saját antigénnel szemben csökkent vagy megszűnt tolerancia. A molekuláris genetikai kutatások a szervspecifikusnak nevezett kórképek társulásainak mechanizmusát tárták fel.

Az 1. típusú autoimmun poliendokrin szindróma jellemzője, hogy legalább kettő jelen van a három kardinális betegségből:

Addison kór,
autoimmun hypoparathyresos,
mucocutan candidiásis.

Ennek a ritka, autoszomális szindrómának az oka az autoimmun regulátor gén (AIRE) mutációja.

A 2. típusú autoimmun poliendokrin szindrómában az

Addison kór,
autoimmun pajzsmirigy-betegségek egyike és/vagy
1. típusú diabetes mellitus

társul egymással.

A 3. típusú poliendokrin szindrómát az

autoimmun pajzsmirigybetegség,
1. típusú diabetes mellitus jellemzi.

Az 1. típusú poliendokrin szindrómától eltérően a 2.-es és a 3.-as típusúakat egyes HLA antigének társulásai jellemezi.

Az egyes betegségekre hajlamosító genetikai faktorok megismerése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük az közös autoimmun mechanizmust és lehetőséget nyújt a korai kezeléshez és megelőzéshez egyaránt.

A telejs cikk letölthető ITT.