Riedel-strúma

A pajzsmirigyről általánosságban

Mi az a strúma

A Riedel-strúma

Riedel-strúma tünetei

Riedel-strúma kialakulásának oka

Riedel-strúma diagnózis

Riedel-strúma kezelése

Veszélyes-e a Riedel strúma

Különbség a pajzsmirigy strúma és a Riedel-strúma között

Strúmával kapcsolatos szolgáltatásaink

Pajzsmirigy ultrahang
Pajzsmirigy aspirációs citológia
Laborparaméterek: TSH, T3, T4, TRH, pajzsmirigy ellenes antitest szint mérés

A pajzsmirigyről általánosságban

A pajzsmirigy egy kis endokrin mirigy, amely a nyak elülső részén található, a gége alatt. A pajzsmirigy két lebenyből áll, amelyek a pajzsmirigy középvonalán találkoznak, és egy keskeny köztük futó részt, a pajzsmirigyisthmuszt alkotják. Az emberi test legnagyobb endokrin mirigye.

A pajzsmirigy sejtei pajzsmirigy hormonokat termelnek, amelyek az anyagcserét szabályozzák, és fontos szerepet játszanak a test növekedésében és fejlődésében. A pajzsmirigy hormonok szintjének szabályozása a hipotalamusz és az agyalapi mirigy közötti összetett visszacsatolási rendszer része.

A pajzsmirigy a hormonokat trijódtironin (T3) és tiroxin (T4) formájában állítja elő. Ezek a hormonok fontosak az anyagcsere folyamatok, például a fehérje, szénhidrát és zsír anyagcseréjének szabályozásában. Az anyagcsere folyamatok befolyásolják a test hőtermelését, az energia felhasználást, a testtömeg szabályozását, az izomzat és a csontok egészségét.

Mi az a strúma

A strúma a pajzsmirigy megnagyobbodása, amely lehet egyszerűen csak megnövekedett méretű mirigy, vagy akár göbökkel, cisztákkal vagy daganatokkal is járhat. A strúmának számos oka lehet, például a pajzsmirigy hormontermelésének zavara, autoimmun betegségek, jódhiány, gyulladás vagy genetikai hajlam.

A strúma lehet továbbá pajzsmirigy-túlműködés vagy pajzsmirigy-alulműködés tünete is. Pajzsmirigy-túlműködés esetén a pajzsmirigy megnagyobbodása mellett a beteg többek között idegességet, izzadást, fogyást, szívritmuszavart és hasmenést tapasztalhat. Pajzsmirigy-alulműködés esetén a beteg inkább állandó fáradtságot, hízást, hidegérzetet és depressziót tapasztalhat.

A strúma diagnosztizálása általában fizikai vizsgálattal és képalkotó vizsgálatokkal történik, például ultrahanggal vagy CT-vel. A kezelés a strúma okától függ, és magába foglalhatja a pajzsmirigy hormonok szedését, a műtétet, a sugárkezelést vagy a jódterápiát. Ha a strúma hormontermelő daganat miatt jött létre, akkor az eltávolítása vagy kezelése kiemelt fontosságú lehet az egészség megőrzése érdekében.

A Riedel-strúma

A Riedel-strúma (vagy Riedel thyroiditis) egy nagyon ritka autoimmun betegség, amely a pajzsmirigy kötőszövetének hegesedésével és szöveti infiltrációval jár. Ez azt jelenti, hogy a pajzsmirigy szövete helyett kötőszöveti sejtek nőnek benne, ami keményebbé és tapintásra kövessé teszi a szervet. A betegség leginkább középkorú nőket érint, de előfordulhat férfiaknál is.

A Riedel strúma pontos oka nem ismert, de úgy tűnik, hogy autoimmun betegség, amely során az immunrendszer megtámadja a pajzsmirigy szövetét és hegesedést okoz. A betegség nagyon ritka, és előfordulása kevesebb, mint egy eset 1 millió emberre vetítve.

A Riedel strúma tünetei a pajzsmirigy megnagyobbodása és szöveteinek keménysége mellett a nyelési nehézség és a fulladásérzet is lehet. A betegség előrehaladása során a pajzsmirigy szövetei tovább hegesedhetnek, ami végül pajzsmirigy-alulműködéshez vezethet.

A diagnózis a fizikai vizsgálat, a pajzsmirigy ultrahang vizsgálata, valamint szövetmintavétel során történő szövettani vizsgálattal történik. A kezelés általában tartós gyulladáscsökkentő szerek, szteroidok és immunmodulátorok adása, de ritkább esetekben a pajzsmirigy műtéti eltávolítása is szükségessé válhat.

Bár a Riedel strúma nagyon ritka betegség, az érintettek számára súlyos tünetekkel járhat, és az időben történő diagnózis és kezelés nagyon fontos lehet az egészség megőrzése érdekében.

Riedel-strúma tünetei

A Riedel strúma (vagy Riedel thyroiditis) tünetei a pajzsmirigy kötőszövetének hegesedése és szöveti infiltrációja miatt jelentkeznek. A leggyakoribb tüneteket:

• Pajzsmirigy-megnagyobbodás: A pajzsmirigy megnagyobbodása a leggyakoribb tünet, amely akár az egész nyakat is elfoglalhatja. A megnagyobbodás miatt a nyak duzzadt lehet, és esetleg nyomást gyakorolhat a környező szövetekre és szervekre.
• Nyelési nehézség: Az elhelyezkedés miatt a megnagyobbodott pajzsmirigy nyomást gyakorolhat a nyelőcsőre, ami nehezítheti a nyelést. A nagyon nagy pajzsmirigyek esetében a légcsövet is szoríthatják, ami fulladás érzést okozhat.
• Fájdalom: A pajzsmirigy megnagyobbodása és a hegesedett szövetek a környező szövetekkel vagy az idegekkel való nyomás miatt fájdalmat okozhatnak.
• Súlyvesztés: Az érintett betegek súlycsökkenést tapasztalhatnak, bár a tünet nem mindig jelentkezik.
• Pajzsmirigy-alulműködés: A Riedel strúma előrehaladott állapotában a pajzsmirigyben található egészséges szövetek száma tovább csökkenhet, ami pajzsmirigy-alulműködéshez vezethet. A pajzsmirigy-alulműködés tünetei közé tartozik a fáradtság, a hidegérzet, a székrekedés, a hajhullás és a sápadt bőr.
• Hangszálak idegentest érzése: A nagy pajzsmirigy nyomást gyakorolhat a hangszálakra is, ami furcsa érzést vagy a hangváltozást okozhat.
• Izomgyengeség: Az érintett betegek izomgyengeséget, kimerültséget és általános rossz közérzetet is tapasztalhatnak.
• Hormonális problémák: A Riedel strúma néha hormonális problémákat is okozhat, amelyek hatással lehetnek az érintett betegek nemi szerveire, menstruációs ciklusukra és szexuális életükre.

Mivel a Riedel strúma egy nagyon ritka betegség, a tünetek nem specifikusak, és könnyen összetéveszthetők más pajzsmirigybetegségekkel. Ha bármilyen tünetet tapasztal, amely a pajzsmirigy megnagyobbodásával, nyelési nehézséggel vagy fájdalommal jár, forduljon orvoshoz, hogy megállapítsák a tünetek okát.

Riedel-strúma kialakulásának oka

A Riedel strúma kialakulásának pontos oka nem ismert, de feltételezik, hogy autoimmun folyamatok állnak a hátterében. Az autoimmun betegségek során az immunrendszer megtámadja a test saját sejtjeit és szöveteit, amelyeket idegennek érzékel.

A Riedel strúma esetében a pajzsmirigysejteket elárasztó fibrotikus szövetek megjelenése azt sugallja, hogy valamilyen autoimmun folyamat vezet az állapot kialakulásához. Az ismert autoimmun pajzsmirigybetegségek, mint például a Basedow-Graves-betegség és a Hashimoto-thyreoiditis, gyakran előfordulnak a Riedel strúmával rendelkező betegeknél.

A Riedel strúma  kialakulásának pontos mechanizmusa további kutatást igényel.

Riedel-strúma diagnózisa

A Riedel strúma diagnózisa általában a következő lépésekből áll:

• Anamnézis és fizikális vizsgálat: Az orvos a beteggel való beszélgetés során kikérdezi a tüneteiről, a családi és az egészségügyi előzményeiről. Ezután a beteget fizikai vizsgálatnak veti alá, amely során megvizsgálja a pajzsmirigyet, az állkapocscsontot és a nyakat.
• Ultrahang: Az ultrahangos vizsgálat során az orvos áttekinti a pajzsmirigy állapotát, méretét és szerkezetét. Az ultrahangos vizsgálat segítségével meg lehet különböztetni a Riedel strúmát más pajzsmirigybetegségektől.
• Biopszia: A pajzsmirigyben lévő szövetminták biopsziája a Riedel strúma diagnózisának megerősítésére szolgál. A biopszia során a pajzsmirigyben lévő szövetmintákat eltávolítják és laboratóriumi vizsgálatra küldik.
• Képalkotó vizsgálatok: A röntgen, a CT vagy az MRI vizsgálatok segíthetnek a pajzsmirigy megnagyobbodásának és a környező szövetek állapotának megítélésében.

  Kapcsolódó cikkünk

  Örökké szednem kell a pajzsmirigy gyógyszereimet?

  Az, hogy kinek mennyi ideig van szüksége a gyógyszeres kezelésre, az egyéntől függ, és a szakorvosi konzultációk alkalmával dől el. Sok esetben élethosszig tartó terápiára van szükség, ám vannak kivételek. Dr. Békési Gábor PhD-val, a Budai Endokrinközpont pajzsmirigy specialistájával vettük sorba a lehetséges kivételeket.

   

  ---

Riedel-strúma kezelése

A Riedel strúma kezelése az érintett beteg tüneteitől és a betegség súlyosságától függ. Mivel a Riedel strúma egy ritka betegség, az optimális kezelés nem állapítható meg egyértelműen. Azonban az alábbi kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre:

• Gyulladáscsökkentő szerek: A Riedel strúmában szenvedő betegeknél a gyulladásos folyamatok és az ezzel járó duzzanatok csökkentése a cél. Ehhez a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), például az ibuprofén vagy az aszpirin, valamint a kortikoszteroidok használhatók. A kortikoszteroidok olyan hormonok, amelyeket a mellékvese termel, és amelyek gyulladáscsökkentő hatással bírnak. Azonban a kortikoszteroidok hosszú távú használata mellékhatásokkal járhat, például cukorbetegséggel, magas vérnyomással és többek között fertőzésekkel.
• Pajzsmirigy hormonterápia: A pajzsmirigy hormonterápiát olyan betegeknél alkalmazzák, akiknek a Riedel strúmája a pajzsmirigy elégtelen működéséhez vezetett, amely pajzsmirigy hormonpótlást igényel. A pajzsmirigy hormonok pótlása általában jó hatással van a pajzsmirigy állapotára és enyhíti a tüneteket.
• Sebészi beavatkozás: A sebészeti beavatkozás akkor javasolt, ha a Riedel strúma nagy méretű és nyomást gyakorol a környező szervekre és szövetekre. A műtét során az érintett pajzsmirigy szövetek eltávolításra kerülnek, amelynek eredményeként a strúma mérete csökken. Azonban a sebészeti beavatkozás súlyos mellékhatásokkal járhat, mint például a vérzés, a fertőzés, a műtét utáni fájdalom és az átmeneti vagy tartós hangideg bénulás.
• Alternatív kezelések: Néhány beteg alternatív terápiákat, például akupunktúrát, masszázst vagy jóga gyakorlatokat is használhat a tünetek enyhítésére. Azonban az alternatív terápiák hatékonysága nem bizonyított, és az orvosok általában csak kiegészítő terápiaként javasolják őket.
• Radioaktív jód terápia: A radioaktív jód terápiát olyan esetekben alkalmazzák, amikor a pajzsmirigyben csomók találhatók. Az eljárás során radioaktív jód adagot kap a beteg, amely az érintett pajzsmirigysejtekbe kerül. A radioaktív sugárzás elpusztítja ezeket a sejteket, és csökkenti a pajzsmirigy méretét. A radioaktív jód terápia mellékhatásai közé tartozik a pajzsmirigy elégtelen működése és a sugárzás okozta szöveti károsodás, bár ezek a mellékhatások általában átmenetiek és enyhék.
• Tirozin-kináz inhibitorok: A tirozin-kináz inhibitorok olyan gyógyszerek, amelyek blokkolják a tirozin-kináz enzimet, amely részt vesz a pajzsmirigy sejtjeinek növekedésében és osztódásában. Ezek a gyógyszerek segíthetnek a Riedel strúma méretének csökkentésében és a tünetek enyhítésében. Azonban ezeknek a gyógyszereknek mellékhatásai lehetnek, például a hasi fájdalom, a hányinger, a bőrkiütések, a magas vérnyomás és a pajzsmirigy elégtelen működése.

Általában a kezelés célja a tünetek enyhítése, a pajzsmirigy állapotának javítása és a normális méretű pajzsmirigy visszaállítása

Veszélyes-e a Riedel strúma

A Riedel strúma általában nem veszélyes, és csak akkor okoz problémát, ha a pajzsmirigy mérete olyan nagyra nő, hogy nyomást gyakorol a szomszédos szervekre, például a légcsőre, nyelőcsőre, idegekre vagy érre. Ez a nyomás számos tünetet okozhat, például nehézlégzést, fulladást, rekedtséget, nyelési nehézségeket, fájdalmat és duzzanatot a nyakban. Ha a Riedel strúma a légcsőre gyakorol nyomást, az súlyos légzési nehézségeket okozhat, ami életveszélyes állapotot eredményezhet.

Ráadásul a Riedel strúma a pajzsmirigy elégtelen működését is okozhatja, ami a pajzsmirigyhormonok szintjének csökkenéséhez vezethet. Ennek eredményeként a beteg tünetei súlyosbodhatnak, például fáradtság, hidegérzet, súlygyarapodás, székrekedés és depresszió jelentkezhet.

Bár a Riedel strúma általában jóindulatú, nagyon ritka esetekben a pajzsmirigy rosszindulatú daganatának megjelenésével társulhat. Ezért fontos, hogy a Riedel strúmás betegeket rendszeresen ellenőrizzék, és ha szükséges, az orvos további vizsgálatokat és kezelést javasoljon.

Különbség a pajzsmirigy strúma és a Riedel-strúma között

A pajzsmirigy strúma általánosan a pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti, ami lehet diffúz (egész pajzsmirigyben eloszló) vagy göbös (egy vagy több göb képződése a pajzsmirigyben).

A Riedel strúma (vagy Riedel-thyroiditis) azonban egy ritka és súlyos betegség, amelyben a pajzsmirigy szöveteihez hasonlóan a környező szövetek is infiltrálódnak és beszűrődnek. Ez a folyamat kemény, heges szövetképződést okoz, amely miatt a pajzsmirigy és a környező szövetek tapintása nagyon kemény és tapadós lehet. A Riedel strúma tünetei közé tartozik a nyak merevsége, a nyelési nehézség, a légzési nehézségek és a hang rekedtsége. A betegség okát nem teljesen értik, de feltehetően autoimmun vagy gyulladásos folyamatok állnak mögötte.

Összefoglalva, a normál pajzsmirigy strúma általánosan a pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti, míg a Riedel strúma egy ritka és súlyos betegség, amelyben a pajzsmirigy kemény, heges szövetképződése következik be, amely környező szöveteket is érinti.

Téma szakértői

Dr. Koppány Viktória

endokrinológus, belgyógyász, klinikai farmakológus

Dr. Egyed-Fekete Ágnes

endokrinológia és anyagcsere betegségek szakorvosa, szonográfus

Dr. Békési Gábor PhD

endokrinológus, belgyógyász, egyetemi docens

---