A diabetes insipidus egy öröklött vagy szerzett anyagcserebetegség, ami a szervezet vízmegőrző képességének rendellenessége. Jellemzője az olthatatlan szomjúság és gyakori, nagymennyiségű vizelés.
A diabetes insipidus azért alakul ki, mert a szervezet nem tudja megőrizni a felvett vizet. Alapvetően két formája van, az egyikben az agyalapi mirigy ADH (anti-diuretikus hormon) nevű hormonja hiányzik (CDI), a másik esetben a vese rezisztens a normális mennyiségben termelődő hormon iránt (nephrogén diabetes insipidus, NDI).
A centrális fajtát a vazopresszin termelésének vagy ürülésének részleges, illetve teljes hiánya jellemzi. Krónikus betegség, amely hirtelen kezdődhet, és hirtelen meg is szűnhet. A centrális diabetes insipidus nem gyakori betegség; feltételezik, hogy 25 000 ember közül évente egy betegszik meg. Nőknél és férfiaknál egyforma gyakorisággal jelenik meg.
Amennyiben az ADH hiányzik, a vesék nem képesek a víz visszatartására és megnövekedik a kiválasztott víz (és ennek következtében a vizelet) mennyisége. A beteg a megnövekedett vízkiválasztást nagy mennyiségű folyadékpótlással próbálja kiegyensúlyozni.
Az esetek többségében a kiváltó ok a hipofízis környezetében kialakuló daganat vagy különböző agyat érintő traumák, sebészi beavatkozások.
A szervi okok között trauma, idegsebészeti beavatkozás, a hypothalamus vagy a hipofízis tumorai, metasztázisai, gyulladásos megbetegedései, infiltrátumai és véráramlási zavarai szerepelnek. A terhesség III. trimeszterében kifejlődő átmeneti zavart a vazopresszin fokozott inaktiválódása okozza. Lehet a centrális diabetes insipidus ismeretlen eredetű vagy veleszületett, családban előforduló.
A centrális diabetes insipidus ritkán cukorbetegséggel, látóideg sorvadással és süketséggel társulhat (Wolfram-szindróma).
Ebben az esetben a hormontermelésre vagy a kívülről bevitt hormonkészítményekre a vese teljesen rezisztens, ezért a vízmegkötő hatás nem érvényesül.
A betegség lehet veleszületett vagy szerzett. A veleszületett forma ritka (minden egy millió emberből négynél fordul elő). Az X-kromoszómához kötötten öröklődik, csak férfiaknál fordul elő. A vese-eredetű diabetes insipidus szerzett formája gyakoribb. Krónikus vesebetegségek, anyagcsere-rendellenességek, ozmotikus vizelethajtók, szisztémás betegségek, gyógyszerek, terhesség /fokozott PGE2 szintézis/ okozhatják.
A diapedes insipidus tünetei az állandó fokozott vizeletürítés, a szomjúságérzés. A vizelet mennyisége változó, függ a betegség súlyossági fokától: részleges diapedes insipidusban néhány liter naponta, a betegség komplett formájában a 18–20 litert is elérheti. A betegek szomjúságukat gyakran csak jéghideg vízzel tudják oltani. A hipofízisnyél sérülése után néha jellegzetes háromfázisú vizeletürítési zavar mutatható ki. A 4–5 napig tartó fokozott vizeletürítéses-szomjúsági szakaszt egy kb. 5–7 napos csökkent vizeletürítési periódus követi. A harmadik fázist az állandó fokozott vizeletürítés, a szomjúságérzés kifejlődése jellemzi.
Diapedes insipidusra akkor gondolunk, ha a vizelet mennyisége napi három liternél több, és a vizelet fajsúlya 1010 g/ml alatt van. A gyakorlatban első lépésként célszerű azokat a kórképeket (diabetes mellitus, krónikus vesebetegségek kompenzáló polyuriája, primer hyperaldosteronismus, hyperparathyreosis) elkülöníteni, amelyek fokozott vizeletürítést okozhatnak. A diabetes insipidus klinikai gyanúja esetén a diagnosztikai vizsgálatok alkalmazása fekvőbeteg-intézetben javasolt. Vizsgálóeljárások: a napi vizeletürítés, folyadékfelvétel, vizeletfajsúly, vizelet- és plazmaozmolalitás, vércukor, szérum Na-, K-, Ca-, P-, alkalikus foszfatáz-, UN-, kreatininszintek meghatározása és általános vizeletvizsgálat, orális víz- és sóterheléses próba, hiperozmózis-próba, szomjazási próba, DDAVP-terápiás próba.
A kórképet kiváltó alapbetegség kezelésének jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: lehetőség szerint törekednünk kell az oki terápiára. Ha nem található olyan betegség, amely a diabetes insipidust előidézhette, a kezelés célja csak a vizeletürítés mérséklése lehet.
A centrális diabetes insipidus specifikus kezelését a vazopresszin-adás jelenti hosszú hatástartamú (kb. 8–12 óra) vazopresszin-származékkal.
Az adagolást egyénileg kell beállítani. A vizelet térfogatát és ozmolalitását kell titrálni az optimális adag kialakításához. A nyugodt alvás biztosítása céljából célszerű a kezelést este kezdeni, néhány nap után szükség esetén reggel is adható;máskor naponta háromszori adás normalizálja a vizelet mennyiségét.
Mellékhatásként ritkán fejfájást okoz, ami a dózis csökkentésével rendszerint megszüntethető. Túladagolása vízmérgezéshez vezet, amit a szérum alacsony Na-szintje jelez. A szer adásának szüneteltetésével és a vízbevitel átmeneti korlátozásával a vízmérgezés tünetei 24–48 óra alatt megszüntethetők.
A vese-eredetű diabetes insipidusnak nincs specifikus terápiája. Javasolt a sóbevitel enyhe megszorítása. Választható készítmények: nem szteroid gyulladáscsökkentők (indometacin), vizelethajtók.
Bejelentkezés endokrin szakorvosi vizsgálatra
Nagyon sokan hallottak már a glukagonszerű peptid 1 (GLP-1) receptor agonisták fogyókúrás előnyeiről, de tudatában kell lenni annak, hogy ezek egyben cukorbetegség elleni gyógyszerek is. Ha olyan cukorbeteg páciensnél alkalmazzák ezeket, aki inzulinkiválasztást fokozó szert vagy inzulint kap, fontos megjegyezni, hogy a GLP-1 receptor agonista adagolásának megkezdésekor és adagjának növelésekor módosítania kell ezeket a gyógyszereket a hipoglikémia elkerülése érdekében. Dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont – Prima Medica diabetológusa, belgyógyász, szöveti cukor monitorozás specialista hívta fel a figyelmet a körültekintés jelentőségére.
A pajzsmirigy alulműködésről és túlműködésről bizonyára sokan hallottak már, az azonban kevésbé közismert, hogy a négy mellékpajzsmirigy működésében is előfordulhatnak zavarok. A mellékpajzsmirigy túlműködés jóval gyakoribb, mint az alulműködés, és olyan szerteágazó panaszokat okozhat – az ízületi fájdalomtól a veseköveken át a gyomorfekélyig -, hogy nem mindig könnyű felismerni. Dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa a lehetséges tünetekre és a szükséges vizsgálatokra hívta fel a figyelmet.
A mellékvese az „üss vagy fuss” reakciók fő irányítója, és olyan folyamatok ellenőrzésében vesz részt, mint a testsúly, a vércukorszint, a vérnyomás, valamint az immunrendszer egyensúlyának biztosítása. Mivel tehát a stresszre adott válaszért is ez a szerv felelős, a rendszeres, nem kezelt, mindenkit érő stressz egy idő után kimerítheti, túlterhelheti. Dr. Bérczy Judit, az Endokrinközpont – Prima Medica belgyógyásza, endokrinológus magyarázta el, hogyan lehet ennek következménye többek közt a hasi hízás, a kimerültség, a cukor-, só-, szénhidrát iránti sóvárgás és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.