A diabetes insipidus egy öröklött vagy szerzett anyagcserebetegség, ami a szervezet vízmegőrző képességének rendellenessége. Jellemzője az olthatatlan szomjúság és gyakori, nagymennyiségű vizelés.
A diabetes insipidus azért alakul ki, mert a szervezet nem tudja megőrizni a felvett vizet. Alapvetően két formája van, az egyikben az agyalapi mirigy ADH (anti-diuretikus hormon) nevű hormonja hiányzik (CDI), a másik esetben a vese rezisztens a normális mennyiségben termelődő hormon iránt (nephrogén diabetes insipidus, NDI).
A centrális fajtát a vazopresszin termelésének vagy ürülésének részleges, illetve teljes hiánya jellemzi. Krónikus betegség, amely hirtelen kezdődhet, és hirtelen meg is szűnhet. A centrális diabetes insipidus nem gyakori betegség; feltételezik, hogy 25 000 ember közül évente egy betegszik meg. Nőknél és férfiaknál egyforma gyakorisággal jelenik meg.
Amennyiben az ADH hiányzik, a vesék nem képesek a víz visszatartására és megnövekedik a kiválasztott víz (és ennek következtében a vizelet) mennyisége. A beteg a megnövekedett vízkiválasztást nagy mennyiségű folyadékpótlással próbálja kiegyensúlyozni.
Az esetek többségében a kiváltó ok a hipofízis környezetében kialakuló daganat vagy különböző agyat érintő traumák, sebészi beavatkozások.
A szervi okok között trauma, idegsebészeti beavatkozás, a hypothalamus vagy a hipofízis tumorai, metasztázisai, gyulladásos megbetegedései, infiltrátumai és véráramlási zavarai szerepelnek. A terhesség III. trimeszterében kifejlődő átmeneti zavart a vazopresszin fokozott inaktiválódása okozza. Lehet a centrális diabetes insipidus ismeretlen eredetű vagy veleszületett, családban előforduló.
A centrális diabetes insipidus ritkán cukorbetegséggel, látóideg sorvadással és süketséggel társulhat (Wolfram-szindróma).
Ebben az esetben a hormontermelésre vagy a kívülről bevitt hormonkészítményekre a vese teljesen rezisztens, ezért a vízmegkötő hatás nem érvényesül.
A betegség lehet veleszületett vagy szerzett. A veleszületett forma ritka (minden egy millió emberből négynél fordul elő). Az X-kromoszómához kötötten öröklődik, csak férfiaknál fordul elő. A vese-eredetű diabetes insipidus szerzett formája gyakoribb. Krónikus vesebetegségek, anyagcsere-rendellenességek, ozmotikus vizelethajtók, szisztémás betegségek, gyógyszerek, terhesség /fokozott PGE2 szintézis/ okozhatják.
A diapedes insipidus tünetei az állandó fokozott vizeletürítés, a szomjúságérzés. A vizelet mennyisége változó, függ a betegség súlyossági fokától: részleges diapedes insipidusban néhány liter naponta, a betegség komplett formájában a 18–20 litert is elérheti. A betegek szomjúságukat gyakran csak jéghideg vízzel tudják oltani. A hipofízisnyél sérülése után néha jellegzetes háromfázisú vizeletürítési zavar mutatható ki. A 4–5 napig tartó fokozott vizeletürítéses-szomjúsági szakaszt egy kb. 5–7 napos csökkent vizeletürítési periódus követi. A harmadik fázist az állandó fokozott vizeletürítés, a szomjúságérzés kifejlődése jellemzi.
Diapedes insipidusra akkor gondolunk, ha a vizelet mennyisége napi három liternél több, és a vizelet fajsúlya 1010 g/ml alatt van. A gyakorlatban első lépésként célszerű azokat a kórképeket (diabetes mellitus, krónikus vesebetegségek kompenzáló polyuriája, primer hyperaldosteronismus, hyperparathyreosis) elkülöníteni, amelyek fokozott vizeletürítést okozhatnak. A diabetes insipidus klinikai gyanúja esetén a diagnosztikai vizsgálatok alkalmazása fekvőbeteg-intézetben javasolt. Vizsgálóeljárások: a napi vizeletürítés, folyadékfelvétel, vizeletfajsúly, vizelet- és plazmaozmolalitás, vércukor, szérum Na-, K-, Ca-, P-, alkalikus foszfatáz-, UN-, kreatininszintek meghatározása és általános vizeletvizsgálat, orális víz- és sóterheléses próba, hiperozmózis-próba, szomjazási próba, DDAVP-terápiás próba.
A kórképet kiváltó alapbetegség kezelésének jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: lehetőség szerint törekednünk kell az oki terápiára. Ha nem található olyan betegség, amely a diabetes insipidust előidézhette, a kezelés célja csak a vizeletürítés mérséklése lehet.
A centrális diabetes insipidus specifikus kezelését a vazopresszin-adás jelenti hosszú hatástartamú (kb. 8–12 óra) vazopresszin-származékkal.
Az adagolást egyénileg kell beállítani. A vizelet térfogatát és ozmolalitását kell titrálni az optimális adag kialakításához. A nyugodt alvás biztosítása céljából célszerű a kezelést este kezdeni, néhány nap után szükség esetén reggel is adható;máskor naponta háromszori adás normalizálja a vizelet mennyiségét.
Mellékhatásként ritkán fejfájást okoz, ami a dózis csökkentésével rendszerint megszüntethető. Túladagolása vízmérgezéshez vezet, amit a szérum alacsony Na-szintje jelez. A szer adásának szüneteltetésével és a vízbevitel átmeneti korlátozásával a vízmérgezés tünetei 24–48 óra alatt megszüntethetők.
A vese-eredetű diabetes insipidusnak nincs specifikus terápiája. Javasolt a sóbevitel enyhe megszorítása. Választható készítmények: nem szteroid gyulladáscsökkentők (indometacin), vizelethajtók.
Bejelentkezés endokrin szakorvosi vizsgálatra
Bár egy bizonyos fogyasztó injekció számít kasszasikernek, és ezt ismerik a legtöbben, a hatóanyag – a szemaglutid – egy hasonló módon ható gyógyszercsoport része. Ez a gyógyszercsalád GLP-1 agonistákként ismert, és több injekciótípus is tartozik a kategóriájába. Az elhízásban szenvedőknek úgy segíthetnek a GLP-1 agonisták, hogy helyreállítják az étvágy feletti erősebb kontrollt, előbb érzik jóllakottnak magukat a páciensek. De hogyan viszonyulnak ezek a gyógyszerek egymáshoz, és kinek melyik a legmegfelelőbb? Erre a kérdésre adott választ dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont – Prima Medica belgyógyásza, diabetológus.
Nyári hízás? Egyáltalán nem biztos, hogy csak a gyakori fagyizás vagy a lángos okozza. Különösen nem indokolja a nyári súlygyarapodást a megengedőbb étrend, ha kifejezetten figyelünk a kalóriavitelre. Dr. Mutnéfalvy Zoltán, az Endokrinközpont – Prima endokrinológusa, kóros elhízásra szakosodott specialista arról beszélt, hogy sokszor van hormonális magyarázata a hízásnak.
Amikor valaki képet szeretne kapni pajzsmirigye működéséről, az első körben a TSH szintjét ellenőrizteti egy egyszerű laborvizsgálattal. De mi is pontosan a TSH, mennyi a normál értéke, mi befolyásolja azt és milyen további vizsgálatokra lehet szükség a pontos diagnosztizáláshoz? Dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont – Prima Medica belgyógyásza, endokrinológus, egyetemi docens adta meg a legfontosabb válaszokat.