A nagyobb mennyiségű testzsír fiataloknál is növeli az inzulinrezisztencia kockázatát

Online Bejelentkezés

+36 70 431 9728

Mammut II. - 1024 Budapest, Lövőház u. 1-5.

A gyermekkori és a tinédzserkori elhízás szinte világjárvány

Az elhízás már eddig is közismert rizikófaktora volt számos szív-érrendszeri betegségnek, idegrendszeri, mozgásszervi kórképnek, és nyilvánvalóan a 2-es típusú cukorbetegségnek.  Az elhízás megállapításához azonban - különösen fiataloknál - nem pontos mérőszám a BMI (testtömeg-index), ugyanis a testtömegnél nem tesz különbséget a testzsír és az izomtömeg közt.
Éppen ezt a jelenséget vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport és eredményeiket a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című szaklapban publikálva kiemelték, hogy a fiatal korosztálynál nagyon fontos felmérni a hasi zsír és az izomtömeg mennyiségét is, ha az inzulinrezisztencia és az annak talaján kialakuló cukorbetegség összefüggéseit kell elemezni.

Hogyan függ össze a testzsír az inzulinrezisztenciával?

Az inzulinérzékenység az a mutató, amely megmutatja, milyen érzékenyen reagálnak a sejtek az inzulinra. (Az inzulin tulajdonképpen egy hormon, ami segít a testnek kontrollálni a vércukorszintet.) A magas érzékenység lehetővé teszi, hogy a sejtek hatékonyabban használják fel a glükózt, csökkentve a vércukorszintet. Az alacsony inzulinérzékenység pedig maga az inzulinrezisztencia, amikor a sejtek nem képesek megfelelő mértékben a glükózt lekötni, felhasználni, ezért a vércukor magasabb lesz. Ha nem kezelik ezt az állapotot, kialakulhat a 2.-es típusú cukorbetegség.
Ez a folyamat már fiatalkorban beindulhat, de eddig még nem vizsgálták ezzel összefüggésben a zsír/izom összetétel szerepét. Éppen ezért nagy jelentőségű az a hosszútávú vizsgálat, amelybe 3160 tinédzsert vontak be, akiket 15 éves koruktól 24 éves korukig követtek. Mindannyiuknál elvégeztek egy testzsírtömeg meghatározást, hasi zsír és izomtömeg mérést 15, 17 és 24 éves korukban. A meghatározás eszköze a kettős energiájú röntgenabszorpciós mérés (DEXA) volt. Ugyancsak ilyen időközönként éhgyomri vércukorszintet és inzulinszintet mértek és megállapították, jelen van-e az inzulinrezisztencia.
A vizsgálatokban tekintetbe vették a családi egészségi előzményeket, és megfelelő számítások során arra jutottak, hogy a tinédzserkor közepétől kezdve minden egyes kiló testzsírnövekedés 4%-kal növeli a magas vércukorszint kockázatát, 9%-kal az abnormálisan magas inzulinszint rizikóját, és 12%-kal az inzulinrezisztencia esélyét.
Még határozottabb összefüggés van a hasi zsírtömeg és a cukorháztartás közt. A hasi zsír minden 1 kilogrammos növekedése ugyanis 7%-kal emeli a magas vércukorszint, 13%-kal a magas inzulinszint és 21%-kal az inzulinrezisztencia kockázatát. Nagyon fontos viszont, hogy minden 1 kilónyi izomtömegnövekedés 2%-kal csökkenti mind a magas inzulinszint, mind az inzulinrezisztencia rizikóját.
A kutatók arra hívták fel a figyelmet, hogy ez az első olyan hosszútávú vizsgálat, amely bizonyítja, hogy veszélyes a fiatalkori magas testzsírszázalék, és ezen belül is komoly kockázat a hasi zsírfelesleg. Ha pedig bizonyított, hogy inzulinrezisztencia-elhízás ördögi körének kialakulásáért 75%-ban a magas testzsír a felelős és ’csak” 25%-nyi a már kialakult inzulinrezisztencia szerepe, nyilvánvaló, hogy a legfontosabb teendő az elhízás megakadályozása, illetve a fogyás.

Ilyen életmód ajánlható már fiatal korban is

A megfelelően kialakított életmódnak nem csak a kiegyensúlyozott táplálkozás és az edzésprogram lehet a része, hiszen számos olyan életmódelem van, amely kihathat a szervezet működésére, hozzájárulhat a fogyáshoz, fenntarthatja a testsúlyt. Érdemes lehet például megtanulni a stresszkezelést, rendezni az esetleges alvászavarokat és karbantartani az alapbetegségeket. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a gyermekkori és a tinédzserkori elhízásban szintén tényező lehet az ülve, fekve töltött magas képernyőidő.
- Szerencsére egyre több inzulinrezisztenciával és cukorbetegséggel diagnosztizált páciens ismeri fel a rendszeres edzés fontosságát a betegség kezelésében. Sportolással ugyanis kevesebb inzulin felhasználásával kerül a glükóz a sejtekbe, továbbá a szakszerűen felépített edzés hosszútávon növeli a szervezet inzulin iránti érzékenységét, javítja az anyagcsere-egyensúlyt, csökkenti a testzsír-százalékot, sőt a szövődmények elkerülésében is nagy szerepet játszik – ismerteti dr. Bérczy Judit, az Endokrinközpont endokrinológusa, belgyógyász. - A diabétesz elsődleges kezelése tehát az életmód terápia, amely személyre szabott szénhidrát tartalmú diétát és rendszeres fizikai aktivitást, ezen belül is kardioedzést és izomerő fejlesztést foglal magában.  Amennyiben a vércukor-emelkedés túlságosan nagy, illetve, ha az életmód változtatással sem ért el a beteg jelentősebb eredményt, úgy gyógyszeres és/vagy inzulin terápiára is szükség van, kizárólag orvosi utasításra és az előírásokat betartva. Ha a cukorbeteg páciens már akár fiatal felnőttként orvoshoz fordul és betartja a szükséges kezelést, a mozgást, az orvos és dietetikus által javasolt étrendet, úgy megszabadulhat a plusz kilóktól. Ezáltal nem csak a közérzete és az önbizalma lesz jobb a páciensnek, de csökken az esetleges szövődmények rizikója is.

Forrás: Endokrinközpont (www.endokrinkozpont.hu)