Az influenza járvány Európa nyugati részén már tombol és egyre közelít felénk. Terjedésének megfékezésében fontos szerepe van az influenza elleni védőoltásnak. Bizonyos betegségek esetén azonban érdemes kezelőorvosunkkal is egyeztetni alkalmazásáról.
Az influenzavírus biztosan őrzi vezető helyét a legtöbb megbetegedést okozó világméretű járványok képzeletbeli ranglistáján. Az influenzavírus egyedülálló képessége, hogy egy hónap alatt akár a világ népességének 30%-át képes megfertőzni – figyelmeztet Prof. Balázs Csaba immunológus, endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa. Ennek egyik oka, hogy cseppfertőzéssel emberről-emberre könnyen terjed. Másrészt az influenza A-vírus antigén szerkezete állandóan változik, és a változás mértékével arányosan nő a fertőzőképesség. Így rendszeres helyi-szezonális járványok, vagy kb. 20-40 évente akár minden kontinensre kiterjedő érintő pandémiák alakulhatnak ki. Bár az influenzafertőzés közvetlen mortalitása alacsony, 0,1-2% közötti, világméretű járvány kitörése esetén egy év alatt mintegy 135 millió ember halálát okozhatja.
Az influenza elleni védekezésben megkülönböztetünk specifikus, és nem-specifikus eszközöket. A nem specifikus védekezés a fontos higiénés rendszabályokat foglalja magában: a közösségekben, közlekedésben szájkendő viselését, a gyakori kézmosást, a nagyobb összejövetelektől való tartózkodást jelenti. Ne együnk közlekedési járműveken! A megfelelő mennyiség vitaminpótlás, nyomelem pótlás aspecifikus módon stimulálja az immunrendszerünket. A specifikus védekezés alapja a védőoltás. Az oltás ma már nálunk is legyengített vírussal történik és a Egészségügyi Világszervezet (WHO) általában ezt javasolja mindenkinek megelőzés céljából. Kik kapják elsősorban: - 65 évnél idősebbek - vese-, máj-, szív- és daganatos betegek - asztmában, mozgásszervi, vagy vérképző szervi betegségben szenvedők - endokrin betegek közül a cukorbetegek
Védőoltásnál kis mennyiségű, legyengített kórokozót juttatnak a testbe. Ennek következtében ellenanyag termelése kezdődik meg és így a szervezetet a későbbiekben már felkészülten éri a baktérium vagy vírus támadása, könnyebben megbirkózik vele. A fentiek alapján érthető tehát, hogy autoimmun eredetű betegség esetén az oltás megfontolandó, mivel hatására az alapbetegség fellángolhat – magyarázza Prof. Balázs Csaba. Mivel az autoimun betegségek gyakran társulhatnak (autoimmun bél-, vese- idegrendszeri-, bőr betegségekkel), ezért ezek kiújulásának is nagyobb a kockázata. Az oltásnak ezért mindig egyéni megítélésen kell alapulnia. Pajzsmirigybetegség esetén, amennyiben a betegeknek korábban műtétük volt akár jó, akár rosszindulatú pajzsmirigy daganat miatt, akkor az oltás indokolt! A terhes pajzsmirigybetegeknek azonban az oltás további kockázatot jelenthet.
Kapcsolódó cikkek, melyek érdekelhetik Önt |
Bejelentkezés kivizsgálásra: |
Endokrinközpont |
A pajzsmirigy alulműködésről és túlműködésről bizonyára sokan hallottak már, az azonban kevésbé közismert, hogy a négy mellékpajzsmirigy működésében is előfordulhatnak zavarok. A mellékpajzsmirigy túlműködés jóval gyakoribb, mint az alulműködés, és olyan szerteágazó panaszokat okozhat – az ízületi fájdalomtól a veseköveken át a gyomorfekélyig -, hogy nem mindig könnyű felismerni. Dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa a lehetséges tünetekre és a szükséges vizsgálatokra hívta fel a figyelmet.
A mellékvese az „üss vagy fuss” reakciók fő irányítója, és olyan folyamatok ellenőrzésében vesz részt, mint a testsúly, a vércukorszint, a vérnyomás, valamint az immunrendszer egyensúlyának biztosítása. Mivel tehát a stresszre adott válaszért is ez a szerv felelős, a rendszeres, nem kezelt, mindenkit érő stressz egy idő után kimerítheti, túlterhelheti. Dr. Bérczy Judit, az Endokrinközpont – Prima Medica belgyógyásza, endokrinológus magyarázta el, hogyan lehet ennek következménye többek közt a hasi hízás, a kimerültség, a cukor-, só-, szénhidrát iránti sóvárgás és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.
Bár egy bizonyos fogyasztó injekció számít kasszasikernek, és ezt ismerik a legtöbben, a hatóanyag – a szemaglutid – egy hasonló módon ható gyógyszercsoport része. Ez a gyógyszercsalád GLP-1 agonistákként ismert, és több injekciótípus is tartozik a kategóriájába. Az elhízásban szenvedőknek úgy segíthetnek a GLP-1 agonisták, hogy helyreállítják az étvágy feletti erősebb kontrollt, előbb érzik jóllakottnak magukat a páciensek. De hogyan viszonyulnak ezek a gyógyszerek egymáshoz, és kinek melyik a legmegfelelőbb? Erre a kérdésre adott választ dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont – Prima Medica belgyógyásza, diabetológus.