Alacsony tesztoszteronszint – magasabb kardiometabolikus kockázat?

A tesztoszteron nőknél is jelen van

A tesztoszteront gyakran „férfi nemi hormonként” említjük, valójában azonban a nők szervezetében is termelődik. Férfiaknál elsősorban a herék Leydig-sejtjei, kisebb részben a mellékvesék termelik. Fontos szerepet játszik a férfi nemi fejlődésben, a spermatogenezis fenntartásában, a szexuális funkciókban, valamint az izom- és csonttömeg kialakításában.
A férfiak tesztoszteronszintje a pubertás során jelentősen megemelkedik, majd az életkor előrehaladtával fokozatosan változhat. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy minden idősebb férfinál fennáll tesztoszteronhiány.
Nőknél a tesztoszteron elsősorban a petefészkekben és a mellékvesékben, illetve a perifériás szövetekben képződik androgén prekurzorokból. A női szervezetben is szerepet játszik a szexuális funkciókban, a testösszetételben, az izom- és csontanyagcserében.

Mikor beszélünk alacsony tesztoszteronszintről?

Fontos különbséget tenni az egyszeri alacsony laborérték és a valódi tesztoszteronhiány, vagyis hypogonadismuss között.
Férfiaknál a hypogonadismus diagnózisa nem állítható fel pusztán egy alacsony tesztoszteronérték alapján. A diagnózishoz a tesztoszteronhiánnyal összefüggésbe hozható tünetek és ismételten alacsony, megfelelő körülmények között – lehetőleg reggel, éhgyomorra – mért tesztoszteronszint szükséges. Ha az eredmény alapján valóban hypogonadismus igazolódik, további vizsgálatokkal azt is meg kell határozni, hogy hereeredetű vagy a hypothalamus–hypophysis rendszer működészavarával összefüggő eltérésről van-e szó.

Az alacsony tesztoszteronszinthez társulhat:

• csökkent nemi vágy,
• merevedési zavar,
• csökkent spontán erekció,
• fáradékonyság és csökkent vitalitás,
• az izomtömeg és izomerő csökkenése,
• a testzsír, különösen a hasi zsír mennyiségének növekedése,
• a csontsűrűség csökkenése,
• bizonyos esetekben vérszegénység,
• valamint fertilitási probléma.

A spermatogenezis azonban különösen fontos kérdés: a tesztoszteronpótlás külső hormonbevitel révén csökkentheti a gonadotropin-elválasztást és ezáltal a spermiumtermelést, ezért gyermekvállalást tervező férfiaknál a tesztoszteronpótlás nem megfelelő első választás.
A hajhullás, illetve az arcszőrzet mennyisége önmagában nem tekinthető megbízható jelnek a tesztoszteronhiány felismerésére.

Hogyan függ össze az alacsony tesztoszteronszint a kardiometabolikus állapottal?

A „kardiometabolikus” kifejezés a szív- és érrendszeri, illetve az anyagcsere-betegségek egymással összefüggő kockázati tényezőinek összességére utal. Ide tartozik többek között a hasi elhízás, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a kedvezőtlen lipidprofil és az ezekhez kapcsolódó kardiovaszkuláris kockázat.
Férfiaknál számos vizsgálatban kimutatták, hogy az alacsony tesztoszteronszint gyakrabban fordul elő elhízás, inzulinrezisztencia, metabolikus szindróma és 2-es típusú cukorbetegség mellett. Ugyanakkor az összefüggés nem egyszerűen egyirányú: az elhízás, az inzulinrezisztencia és a krónikus betegségek maguk is hozzájárulhatnak a tesztoszteronszint csökkenéséhez.

2-es típusú cukorbetegség és inzulinrezisztencia

Az alacsony tesztoszteronszint és az inzulinrezisztencia között szoros kapcsolatot figyeltek meg férfiakban. Az alacsony tesztoszteronszint gyakrabban fordul elő 2-es típusú cukorbetegségben, és az alacsonyabb tesztoszteronszint a későbbi cukoranyagcsere-zavar fokozott kockázatával is összefügghet. Ennek hátterében több mechanizmus állhat, többek között a testösszetétel megváltozása, a zsigeri zsírszövet növekedése, az inzulinérzékenység romlása és a krónikus gyulladásos folyamatok.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek az összefüggések elsősorban epidemiológiai és mechanisztikus adatokból származnak, és nem bizonyítják, hogy az alacsony tesztoszteron önmagában okozza a cukorbetegséget.

Elhízás és metabolikus szindróma

Az alacsony tesztoszteronszint és az elhízás között különösen szoros kapcsolat figyelhető meg. Az elhízott férfiaknál gyakrabban fordul elő alacsony tesztoszteronszint, miközben a csökkent tesztoszteronszinthez kedvezőtlenebb testösszetétel, több zsigeri zsír és kevesebb izomtömeg társulhat. A folyamat ráadásul kölcsönös lehet: a zsigeri elhízás és az inzulinrezisztencia a hypothalamus–hypophysis–gonád tengely működését is befolyásolhatja, ezáltal tovább csökkentheti a tesztoszteronszintet. Emiatt az alacsony tesztoszteron sok esetben nem önálló betegség, hanem az anyagcsere-állapot egyik jelzője is lehet.

Vérzsírok és érelmeszesedés

Az alacsony tesztoszteronszintet több vizsgálat összefüggésbe hozta kedvezőtlenebb lipidprofillal és egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal. Ugyanakkor a tesztoszteron és az érelmeszesedés közötti kapcsolat összetett, és nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely alapján az alacsony tesztoszteronszintet önmagában az érelmeszesedés közvetlen okának tekinthetnénk.
A kardiovaszkuláris kockázat szempontjából ezért az összes ismert rizikófaktor – például a vérnyomás, a vércukor, a lipidprofil, a dohányzás, a testsúly és a fizikai aktivitás – együttes értékelése szükséges.

Szív- és érrendszeri betegségek

Megfigyeléses vizsgálatokban az alacsony tesztoszteronszint férfiaknál gyakran társult magasabb kardiovaszkuláris és összmortalitással. Ez azonban önmagában nem bizonyít ok-okozati kapcsolatot, hiszen a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás, a diabetes és más krónikus betegségek maguk is befolyásolhatják a tesztoszteronszintet.
Ezért jelenleg nem tekinthető bizonyítottnak, hogy a tesztoszteronszint gyógyszeres emelése önmagában kardiovaszkuláris prevenciós stratégia lenne.

Mit lehet tenni alacsony tesztoszteronszint esetén?

Az első lépés mindig annak tisztázása, hogy valóban fennáll-e hypogonadismus, és ha igen, mi áll a hátterében.
- Az alacsony tesztoszteronszint hátterében többek között elhízás, metabolikus betegségek, bizonyos gyógyszerek – például opioidok vagy glükokortikoidok –, hypothalamicus vagy hypophysisbetegségek, herebetegségek, illetve egyéb krónikus betegségek állhatnak. A kivizsgálás során ezért nemcsak a tesztoszteronszintet, hanem szükség esetén az LH- és FSH-szintet, valamint az alapbetegségre utaló egyéb paramétereket is értékelni kell – mondja dr. Kollár Réka, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa. - Ha az alacsony tesztoszteronszinthez társuló tünetek és a laboratóriumi eredmények alapján valódi hypogonadismus igazolódik, az alapbetegség kezelése mellett bizonyos esetekben tesztoszteronpótlás is szóba jöhet. A kezelés történhet például gél, tapasz vagy injekció formájában, az adott készítménytől és a beteg egyéni körülményeitől függően.
A tesztoszteronpótlás azonban nem egyszerűen egy „fiatalító” vagy anyagcserejavító kezelés. A megfelelő indikáció felállítása, a kezelés előtti kivizsgálás és a rendszeres kontroll egyaránt fontos. Különösen lényeges a fertilitási szándék, a hematokrit, a prosztata állapota és az egyéb ellenjavallatok figyelembevétele.

Biztonságos-e a tesztoszteronpótlás szív-érrendszeri szempontból?

A tesztoszteronkezelés kardiovaszkuláris biztonságával kapcsolatban korábban egymásnak ellentmondó eredmények születtek. A nagy, randomizált TRAVERSE vizsgálatban több mint 5200, hypogonadismusban szenvedő, 45–80 év közötti, meglévő kardiovaszkuláris betegséggel vagy magas kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező férfit vizsgáltak. A tesztoszteronkezelés mellett a kardiovaszkuláris halálozás, a nem fatális myocardialis infarktus és a nem fatális stroke összesített kockázata nem volt magasabb, mint placebo mellett. Ugyanakkor bizonyos mellékhatások, köztük a pitvarfibrilláció és a pulmonális embólia gyakoribb előfordulását figyelték meg a tesztoszteroncsoportban.
Ez alapján a tesztoszteronpótlás megfelelően kiválasztott, igazolt hypogonadismusban szenvedő férfiaknál nem tekinthtő a nagy vardiovaszkuláris események szempontjából egyértelműen fokozott kockázatú kezelésnek, ugyanakkor kardiovaszkuláris prevenció céljából önmagában nem indokolt alkalmazni.

Dióhéjban

Az alacsony tesztoszteronszint és a kardiometabolikus betegségek között szoros, de összetett kapcsolat áll fenn. Férfiaknál az alacsony tesztoszteronszint gyakrabban fordul elő elhízás, inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség és metabolikus szindróma mellett. A kapcsolat azonban kétirányú: nemcsak az alacsony tesztoszteronszint társulhat kedvezőtlenebb anyagcsere-állapottal, hanem az elhízás, az inzulinrezisztencia és a krónikus betegségek is hozzájárulhatnak a tesztoszteronszint csökkenéséhez.
Éppen ezért egy alacsony tesztoszteronérték önmagában nem feltétlenül jelent tesztoszteronhiányt, és nem jelenti automatikusan azt sem, hogy hormonpótlásra van szükség. A pontos diagnózishoz a tünetek, az ismételt laboratóriumi mérések és a kiváltó ok együttes értékelése szükséges. A kardiometabolikus egészség szempontjából pedig továbbra is a teljes rizikóprofil kezelése a legfontosabb: a megfelelő testsúly, a rendszeres fizikai aktivitás, a vérnyomás, a vércukor- és lipidértékek optimalizálása, valamint az egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorok csökkentése.

Tudástár:

https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8636244/

https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa2215025?referrer=https%3A%2F%2Fwww.google.com%2F

Forrás: Endokrinközpont – Prima Medica (www.endokrinkozpont.hu)