Mikor érdemes endokrinológushoz fordulni hízás miatt?

Hogyan okozhat a hormonális kiegyensúlyozatlanság hízást?

Az elhízás eredete mindig multifaktorális, vagyis több ok is szerepet játszik benne, az egészségi állapottól kezdve a genetikán át a környezeti tényezőkig és az életmódig. Az ma már közismert, hogy korántsem csak esztétikai kihívásról van szó, hiszen az elhízás olyan betegségek rizikófaktora, mint a cukorbetegség, a szív-érrendszeri kórképek, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, az alvási apnoé, a zsírmáj, az impotencia, az ízületi gyulladás és bizonyos daganattípusok.
- Számos oka lehet annak, hogy bizonyos emberek nem tudnak, vagy csak nagyon nehezen tudnak fogyni – hangsúlyozza Mutnéfalvy doktor. – A hormonháztartás zavara például okozója és fenntartója is lehet az elhízásnak, így mindenképpen érdemes erről képet kapnunk. Ehhez alapvetően laborvizsgálatokra és esetleg képalkotó eljárásokra is szükség lehet, hiszen néhány feltűnő külső tünettől eltekintve senkiről sem tudhatjuk ránézésre, érintheti-e a hormonális kiegyensúlyozatlanság.

Mikor ajánlott endokrinológushoz fordulni a hízás miatt?

- Az endokrinológus tulajdonképpen a hormonrendszerrel foglalkozó orvos, akit akkor érdemes felkeresni a hízás, elhízás miatt, ha hirtelen sokat hízunk, illetve, ha a megfelelő étrend és a mozgás önmagában nem elégséges a fogyáshoz. Ebben a kérdésben újra és újra hangsúlyozni kell, hogy nem a külső megjelenés az oka a fogyás kívánatosságának, hanem azok az akár súlyos egészségi kockázatok, amelyekhez az elhízás vezethet – mondja dr. Mutnéfalvy Zoltán, az Endokrinközpont endokrinológusa, kóros elhízásra szakosodott specialista.
Az aktuális WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlás 25-ös BMI-től, vagyis testtömegindextől beszél túlsúlyról, és arról, hogy az efölötti érték már egészségi kockázatot jelent. Ugyancsak ilyen prediktív tényezőként jelöli meg a derékkörfogatot, ami a hasi zsírtartalom mértékére utal. Férfiaknál a 102 cm, nőknél a 88 cm lehet az a határ, ami fölött már rizikófaktornak lehet minősíteni a túlsúlyt. Elhízás esetén a reális súlyvesztés mértékét a testsúly 5-10%-ában határozták meg kevesebb, mint 6 hónap alatt, illetve, ha ez nem megvalósítható, célként jelölték meg a további hízás megakadályozását. A biztonságos fogyási cél nem lehet több, mint 0,5-1 kg hetente. A fogyás gyógyszeres megsegítéséről az ajánlások szerint 30-as BMI fölött érdemes elgondolkodni, de ha magas vérnyomás, magas koleszterinszint és 2-es típusú cukorbetegség is jelen van, akkor már 27 BMI fölött is szóba jöhet a gyógyszeres kezelés.
A fogyási képtelenség, illetve az elhízás mögött természetesen mindig érdemes hormonális betegségek után is vizsgálódni, hiszen ezek kezelése a testsúly rendezésében is nagyon fontos szerepű.  

Milyen hormonális betegségek okozhatnak hízást?

• Pajzsmirigy alulműködés

Ez a hormonális rendellenesség a lelassult anyagcsere következménye, ami eleve súlygyarapodást okozhat. Sokszor a pajzsmirigy hormon hiánya miatt alakul ki, ami nem csak a testhőmérsékletet, de az energiaelőállítást is szabályozza.  

• Policisztás ovárium szindróma

Ez a sokféle tünetet okozó betegség, a PCOS nem csak a szabálytalan periódussal, a pattanásossággal és az erőteljes szőrnövekedéssel hívhatja fel magára a figyelmet, de növeli az elhízás és az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázatát is.

• Növekedési hormon hiány

Mivel ez a leginkább örökletes rendellenesség inzulinrezisztenciát és megnövekedett étvágyat is okozhat, igen gyakran elhízáshoz vezet.   

• Cushing szindróma 

Ennek a hormonális rendellenességnek a túl nagy mennyiségű kortizol hormon termelődés az oka, és rövid idő alatt nagyobb súlynövekedéssel, valamint magas vércukorszinttel és vérnyomással is járhat, más tünetek mellett.  

• 2-es típusú cukorbetegség 

A hízás és az inzulinrezisztencia együttesen vezethet a 2-es típusú cukorbetegséghez, ami kezeletlenül növeli a szívbetegségek, a stroke, a vesebetegségek és a jelentős érkárosodás kockázatát.

• Menopauza 

Bár nem betegség, de a menopauza miatti ösztrogénszint csökkenés felboríthatja az anyagcserét, ami súlygyarapodást eredményezhet – különösen a változókor előtt is túlsúllyal, elhízással élő nőknél.  

Forrás: Endokrinközpont (www.endokrinkozpont.hu)