A veszélyes alma - a metabolikus szindróma komplex kezelést igényel

 A metabolikus szindrómára külső jegyek is figyelmeztethetnek

A szakemberek már évtizedekkel korábban megállapították, hogy az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vérzsírszint és a cukorbetegség (vagy az emelkedett vércukorszint) olyan gyakran fordul elő együtt, hogy egy tünetegyüttest is alkotnak. A metabolikus szindrómának nevezett állapot sokszor feltűnő külső jegyekkel is felhívja magára a figyelmet.
A veszélyeztetett típus tagjai főleg törzsre, hasra híznak, tehát náluk alma típusú elhízásról van szó, amit sokan csak sörhas néven emlegetnek. Amennyiben pedig a hasi predominanciájú súlynövekedés mellett igazolható a magas vérnyomás, a vérzsír eltérések és az emelkedett vércukorszint, akkor már igen komoly rizikó van jelen az érintettek életében. A felsoroltak ugyanis mind kockázati tényezőnek számítanak a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából, sokszor vezetnek érszűkülethez (és ennek talaján számos kórképhez), legsúlyosabb szövődményükként szívinfarktus és stroke is fenyegethet.

Hogyan alakul ki az ördögi kör?

A magas vérnyomást súlyosbítja, hogy a zsírszövet növekedése miatt a szívnek le kell küzdenie egy egyre növekvő ellenállást ahhoz, hogy át tudja pumpálni a vért a testen, sőt a túlsúly az idegrendszer aktiválásán keresztül is gyorsíthatja a szívműködést. Ráadásul az elhízással küzdőknél a hasban található speciális zsírszövet megváltozott anyagcseréje miatt igen gyakran inzulinrezisztencia is kialakul. Ha pedig a sejtek inzulinérzékelése csökken, azt a szervezet inzulinhiányként azonosítja be, és a hiányt, illetve az emelkedő vércukorszintet úgy próbálja ellensúlyozni, hogy még több inzulint termel.
Itt pedig már beindul az ördögi kör, ugyanis a magas inzulinszint egyik mellékhatása, hogy fokozza a vesékben a nátrium-visszatartást, ez megemeli a folyadék mennyiségét az érpályákban, ami pedig tovább emeli a vérnyomást. Mivel pedig a „hasznos” HDL-koleszterinszint csökkenése és az „káros” LDL-koleszterinszint emelkedése miatt érelmeszesedés alakul ki, ez csökkenti az érrendszer rugalmasságát, vagyis tovább súlyosbodik a magasvérnyomás betegség. Ezek a folyamatok együttesen, más biokémiai kölcsönhatásokkal együtt vezethetnek a súlyos következményekhez.

Felelősségvállalás és komplex kezelés

A folyamatokat tehát összefüggésükben kell vizsgálni és valahol mindenképpen közbe kell lépni, hogy elkerülhetőek legyenek a szövődmények. A metabolikus szindróma azért is jelent kiemelt veszélyt, mert minden egyes eleme nem egyszerűen megemeli, hanem mintegy megsokszorozza a szív- és érrendszeri katasztrófák esélyét.
- A 2-es típusú cukorbetegség ugyanakkora szív-érrendszeri kockázatot jelent a szívinfarktus szempontjából, mint egy már lezajlott szívinfarktus. Vagyis egy szívinfarktust elszenvedett, de nem diabéteszes beteg kockázata ugyanakkora, mint egy diabéteszes, de infarktuson át nem esett beteg kockázata. Ez azt jelenti, hogy a diabéteszes betegeket is az infarktuson átesett betegekre vonatkozó szakmai protokollok alapján kell kezelni, a vérzsírok, a vércukor, a vérnyomás rendezésével – hangsúlyozza Prof. Dr. Somogyi Anikó, az Endokrinközpont diabetológusa, endokrinológus, lipidológus, a zsíranyagcsere-zavarok specialistája. - Mielőtt bárki reménytelennek érezné a helyzetet, fontos tisztázni, hogy a metabolikus szindróma minden elemét befolyásolhatjuk táplálkozással, mozgással, vagy ha szükséges, átmeneti vagy tartós gyógyszeres kezeléssel. Már 3 leadott kilónként mérhető vérnyomáscsökkenést, cukor- és zsíranyagcsere javulást tapasztalhatunk, csakúgy, mint a minimum 3 hónapja tartó rendszeres testmozgás mellett. Az életmód orvoslás keretein belül elérhető komplex életmód terápia a gyógyszerszükségletet fokozatosan csökkentheti, sőt idejében elkezdve a beteg gyógyszermentessé is válhat mellette. Nemcsak a szívinfarktus és az agyi katasztrófa kockázatát csökkenthetjük életmód terápiával, hanem számtalan daganatos betegségét is. A fogyás, a rendszeres testmozgás és a kiegyensúlyozott étrend így megszakítja a betegségek ördögi körét. Az első lépés tehát a felelősség felismerése, a második pedig a szakértői segítség igénybevétele.

Forrás: Endokrinközpont (www.endokrinkozpont.hu)