Stressz és hormonzavarok- nem elég egyedül a gyógyszeres kezelés

Online Bejelentkezés

+36 70 431 9728

Mammut 2.- 1024 Budapest, Lövőház utca 1-5. 5.emelet

Mi történik stresszhelyzetben? 

Amikor valamilyen stresszhatás ér minket, akkor a hypothalamo.hypophysis rendszer arra készteti a mellékveséket, hogy szabadítsanak fel adrenalint és a kortizolt válaszreakcióként. Az adrenalin növeli a pulzusszámot, emeli a vérnyomást és növeli az energiaellátást, míg a kortizol növeli a vércukorszintjét, fokozza az agy glükózfelhasználását. Mindezek mellett a kortizol gátolja azon funkciókat, amelyek az adott helyzetben nem létfontosságúak: többek között megváltoztatja az immunrendszer reakcióit, csökkenti az emésztőrendszer aktivitását (ezért okozhat a sok stressz emésztési panaszokat) és negatívan befolyásolja a reproduktív rendszert. 

A stressz számos hormon, köztük a glükokortikoidok, a katekolaminok (adrenalin, noradrenalin, dopamin), a növekedési hormon és a prolaktin szintjének megváltozásához vezethet, melyek szükségesek a szervezet harcolj vagy menekülj reakciójához, hogy megvédje magát. Hatásukra fokozódik az energiaforrások mobilizálása és az egyén alkalmazkodik az új körülményekhez.  

Amikor a stressz krónikussá válik 

Alap esetben, miután a stresszes helyzet elmúlt, a hormonszintek visszatérnek a normális szintjükre, így a pulzusszám és a vérnyomás is csökken, és más rendszerek is folytatják szokásos tevékenységüket. Azonban, ha a feszültség túl gyakran van jelen, és állandóan támadás, fenyegetettség alatt érezzük magunkat, akkor ez a „harcolj vagy menekülj” reakció folyamatosan be van kapcsolva, az összes vonzatával együtt, ami szinte minden folyamatot megzavarhat. 

Ezek a stressz reakciók, ha sokáig fennállnak, olyan hormonzavarokhoz és kóros állapotokhoz vezethetnek, mint pl. pajzsmirigy betegségek, meddőség, Cushing kór, alvászavarok, elhízás, inzulinrezisztencia, meddőség, szív-és érrendszeri problémák, cukorbetegség, magas prolaktinszint stb. A felsorolás még hosszan folytatható lenne, hiszen szervezetünk működésében minden mindennel összefügg, így, ha kibillen az optimális tartományból valami, akkor az dominószerűen magával ránt sok más tényezőt is.  

Gyógyszer vagy a stresszkezelés a megoldás kulcsa? 

Nagyon sokan úgy állnak hozzá az egészségükhöz és a szervezetük gyógyításához, hogy biztosan elegendő a felírt tablettát beszedni és ennyi elég is a teljes gyógyuláshoz. 

“Az egészség megőrzése és visszaállítása -főleg a hormonális zavarok kezelése- holisztikus megközelítést kíván, hiszen nagyon sok esetben egy-egy érték elcsúszását nem egy alap betegség okozza, hanem a nem megfelelő életmód, amibe beletartozik a helytelen táplálkozás, a mozgáshiány és bizony a krónikus stressz is. Sajnos a mai, felgyorsult világban a stressz mindennapos, az étrendünk tele van finomított szénhidrátokkal, telített zsírokkal, cukorral és különböző kemikáliákkal, a rendszeres mozgás pedig a legtöbb ember életéből kimarad. Ilyen életmód mellett pedig nagy valószínűséggel előbb-utóbb (inkább előbb) megjelennek különböző betegségek. Először lehet, hogy “csupán” kisebb hormonális eltolódás mutatható ki, ám az később hatványozódik, más szervek zavarai is fellépnek, majd az illetőnél kialakulnak olyan súlyos problémák, mint a cukorbetegség, szív-és érrendszeri zavarok, meddőség stb.”- mondja dr. Skurdenka Beatrix, az Endokrinközpont endokrinológusa, aki hozzátette, hogy mivel igen sok betegség, kóros állapot kialakulása komplex, melyben nagyon sokszor szerepet játszanak életmódbeli tényezők is, ezért hiba lenne azt hinni, hogy életmódváltoztatás, megfelelő stresszkezelés elsajátítása nélkül hosszútávon teljes gyógyulás érhető el.

Sok esetben az elsődleges terápiás módszer az életmódterápia (vagyis annak kellene lennie), melybe beletartozik a megfelelő étrend követése, a rendszeres testmozgás, valamint a stressz csökkentése (pontosabban annak megfelelő kezelése). Természetesen a gyógyszeres kezelésnek is igen nagy szerepe van a hormonális folyamatok normalizálásában, hiszen nagy segítséget nyújtanak a hormonszintek optimális tartományba való szorításában és az esetleges szövődmények kezelésében, ám nagyon sok esetben hiba lenne egyedüli terápiás módszerként tekinteni rá.