A vércukorszint jelentős ingadozásainak kivédése rendkívül fontos a cukorbetegek számára, akik szélsőséges esetben a ketoacidózis és/vagy a súlyos hipoglikémia felé is sodródhatnak. De vajon mi lehet az oka annak, ha nehéz beállítani a vércukorszintet, mi minden befolyásolja a hatékony kontrollt és miért fontos annyira az egyensúly beállítása? Dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont diabetológusa, belgyógyász, szöveti cukor monitorozás specialista adta meg a válaszokat.
Az egészséges szervezet viszonylag szűk tartományban tartja a vércukorszintet, ami azt jelenti, hogy az az evés után némileg megemelkedik és erre az szervezet inzulintermeléssel reagál. Az inzulinra azért van szükség, mert az gondoskodik a vérben lévő cukor lebontásáról és a szervekbe juttatásáról. Cukorbetegeknél azonban felborult ez az érzékeny szabályozás. Náluk ráadásul a glikémiás variabilitás, vagyis a vércukorszint átlagostól való eltérései olyan nagy kilengéseket is eredményezhetnek, ami nagyon magas vércukorszinthez (hiperglikémiához) vagy nagyon alacsony vércukorszinthez (hipoglikémiához) vezet. Ez nem csak aktuális rosszullétek forrása lehet, de hosszú távon növeli a cukorbetegség korai szövődményeinek kockázatát is. Vagyis mindent meg kell tenni a vércukorszint korrekt beállításáért.
A cukorbetegség kezelésének egyik alapköve a megfelelő táplálkozás kialakítása. Fontos, hogy a cukorbeteg pontosan ismerje a diéta alapjait, tudja, mi a különbség a lassú és a gyors felszívódású szénhidrátok közt, ismerje az inzulinérzékenység napszaki változásait. Sok érintett nincs tisztában azzal, hogy hogyan jelenthetnek meg a rejtett cukrok (amelyek gyakran nem cukorként vagy glükózként vannak feltüntetve a csomagoláson, hanem pl. dextróz, fruktóz, szacharóz, maltóz, répacukor, nádcukor, agave szirup néven). Ugyancsak megtévesztőek lehetnek a „light” termékek, ami nem a cukormentességet, hanem az alacsony zsírtartalmat jelölheti. Az is hátráltathatja a diéta eredményességét, ha cukorbeteg olyan módon készíti el az ételt, például pürésítve, ami gyorsítja a felszívódást. Ezért az érintetteknek alapvető fontosságú, hogy a diabetológia kezelés mellett dietetikai tanácsadáson is részt vegyenek, hiszen így szakemberektől tanulhatják meg a legfontosabb ismereteket, és gyakorlati útmutatót is kaphatnak.
Az 1-es típusú cukorbetegek eleve inzulinos kezelésre szorulnak, a 2-es típusú cukorbetegség gyógyszeres kezelésére pedig akkor van szükség, ha az életmód terápia önmagában nem elegendő a vércukorszint karbantartásához. A terápia hatékonysága azonban több tényezőtől is függhet, így például a dózistól, az alkalmazás időpontjától, a testsúlyváltozásoktól, betegségektől, megváltozott életmódtól, a készítmények tárolásától, illetve, ha injekcióról van szó, a beadási helytől, egyéb gyógyszerek, táplálékkiegészítők használatától. Ezt mind meg kell tanulni a diabetológustól és az egyeztetett szabályokat be is kell tartani.
Az inzulinon kívül számos más hormon is hatással van a szénhidrát anyagcserére. Ilyenek például a stresszhormonok (pl.: kortizol, adrenalin, noradrenalin, stb.), amelyek feladata, hogy stresszes szituációkban, mint például egy fertőzés, fájdalom vagy emocionális terhelés, megemeljék a vércukorszintet, hiszen ezáltal több energiához juttatják sejtjeinket. (Tapasztalatok szerint a nehezen kontrollálható cukorbetegség gyakran társul stresszhez, depresszióhoz és egyéb pszichológiai problémákhoz.) Ugyancsak hatással vannak a vércukorszintre a pajzsmirigy hormonok, amelyek felpörgetik az anyagcserét, ezzel az inzulin gyorsabb kiürülését okozzák. Ezért pajzsmirigy túlműködés esetén magasabb vércukorszintekkel számolhatunk. Az 1-es típusú cukorbeteg nők azt is megfigyelhetik, hogy a ciklus különböző szakaszaiban kicsit módosítani kell az inzulin adagját, ugyanis a menstruáció környékén sokszor megemelkedik az inzulinigény.
Az életmód szinte minden eleme, így például az alkoholfogyasztás, a fizikai aktivitás intenzitása vagy éppen a mozgásszegénység és különféle állapotok, döntően az alváshiány is kibillenthetik a vércukorszintet a normál tartományból.
- Azoknak a cukorbetegeknek, akiknek nehéz jól beállítani a vércukorszintet, esetleg éppen zajlik a beállítási vagy módosítási folyamat, meglehetősen sokszor kell mérniük a vércukor értéküket. Ez akár napi 8 mérést is jelenthet: ébredés után, étkezések előtt/után, lefekvés előtt. Ilyen az esetekben nagy segítséget jelenthet egy szöveti cukor monitorozó rendszer, amely nem igényel ujjbegyszúrást és folyamatosan öt percenként ad felvilágosítást a sejtközötti állomány glükózszintjéről. Ezzel pedig szinte azonnali visszajelzést kap a páciens arról, hogy mi történik a szervezetében evés után, mozgás közben, esetleg a gyógyszer bevétele kapcsán – ismerteti dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont diabetológusa, belgyógyász, szöveti cukor monitorozás specialista.- Ráadásul az általában felkaron viselt diszkrét kis eszköz ugyanis olyan információkhoz juttatja a diabetológus orvost és a dietetikust is, amelyekre egy nagyon hatékony étrend és kezelés épülhet.
Forrás: Endokrinközpont (www.endokrinkozpont.hu)
Rendelés típusa:
A vércukorszint jelentős ingadozásainak kivédése rendkívül fontos a cukorbetegek számára, akik szélsőséges esetben a ketoacidózis és/vagy a súlyos hipoglikémia felé is sodródhatnak. De vajon mi lehet az oka annak, ha nehéz beállítani a vércukorszintet, mi minden befolyásolja a hatékony kontrollt és miért fontos annyira az egyensúly beállítása? Dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont diabetológusa, belgyógyász, szöveti cukor monitorozás specialista adta meg a válaszokat.
Amikor izomgyengeséget, fokozott szomjúságot, magas vérnyomást, erős szívdobogást tapasztal valaki magán, szinte biztosan nem gondol először a mellékvesére, mint a tünetek forrására. Először nem is kell erre gondolni, de előfordul, hogy a mellékvesét érintő kórkép - régi nevén Conn-szindróma, manapság inkább primer aldosteronismusnak nevezik - okozza a panaszokat. A diagnózis felállításának lépéseiről és a kezelés lehetőségeiről beszélt dr. Molnár Jeannette, az Endokrinközpont belgyógyásza, endokrinológus, diabetológus.
Az elhízás a szervezet minden területére gyakorol valamiféle negatív hatást, nem véletlenül tekintik önálló betegségnek 2013 óta. Ha viszont betegség, és nem csupán esztétikai kihívás, a kezeléshez is érdemes orvos segítségét kérni, különösen, ha a zsírtartalékok ellenállnak a fogyási próbálkozásoknak. Dr. Mutnéfalvy Zoltán, az Endokrinközpont endokrinológusa, kóros elhízásra szakosodott specialista beszélt a sokakat érintő témáról.