Az inzulinrezisztencia (IR) és annak megfelelő kezelése az utóbbi években igen nagy hangsúlyt kapott, ugyanis a szakemberek rájöttek, hogy a megemelkedett inzulin bizony könnyen 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet, ráadásul olyan panaszokat is eredményezhet, mint a menstruációs zavarok vagy teherbeesési nehézségek. Az állapot kialakulásának hátterében a genetikai hajlamon túl az egészségtelen életmód áll- vagyis a nem megfelelő táplálkozás (sok finomított szénhidrát, telített zsírokban gazdag ételek), valamint a mozgáshiány. Mivel a mai kor embereire ezek igencsak jellemzőek, ezért nem meglepő, hogy egyre többször kerül diagnosztizálásra az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség.
Az IR tünetei
Az IR van, hogy semmilyen tünettel nem jár, ám leggyakrabban az alábbi panaszok hívják fel rá a figyelmet:
Sokan, amikor felmerül bennük az inzulinrezisztencia gyanúja, beutalót kérnek cukorterheléses vizsgálatra. Ez önmagában nem is baj, hiszen fontos információkkal szolgál, ám nagyon gyakori IR esetén, hogy a glükóz szintje normál értékhatárokon belül mozog, az inzulin mennyisége viszont emelkedett- mondja dr. Koppány Viktória PCOS és IR specialista, aki a paciensek visszajelzései alapján elnyerte a Budai Endokrinközpont ÉV Kiváló Orvosa díjat.
Így tehát nagyon fontos, hogy ne csupán a vércukor szintjét ellenőriztesse, hanem az inzulinét is, ráadásul lehetőleg 3 pontos vizsgálattal (vagyis ellenőrizzék a 0,60 és 120 perces értéket is). Ezáltal ugyanis lehet látni, hogy megugrik-e, és ha igen, akkor mikor az inzulin mennyisége. Ez azért fontos, mert ha ekkor nem derül fény a magasabb inzulin szintre, akkor egy idő után már a vércukor értékei is „elcsúsznak”, tehát az állapot súlyosbodik.
Hogy a kellemetlen tünetek megszűnjenek, és hogy elkerülhesse a 2-es típusú cukorbetegséget, fontos a megfelelő, személyre szabott terápia. Ennek lényeges eleme a dietetikus által meghatározott diéta (megfelelő CH mennyiség, cukor, finomított szénhidrátok kerülése, gyors/lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő időben történő fogyasztása), a rendszeres testmozgás (heti 150 perc kardió+izomerősítő edzések), valamint súlyosabb esetben gyógyszeres kezelés. Bizonyos időközönként vérvizsgálattal ellenőrzés javasolt, mely által meg lehet bizonyosodni az alkalmazott terápia sikerességéről, és szükség esetén annak változtatása javasolt.
Napi hány hajszál elvesztése tekinthető még elfogadhatónak, és milyen okok miatt jelentkezhet a foltos hajhullás és/vagy a hajritkulás? Ezekre a kérdésekre válaszolt dr. Bérczy Judit, a Budai Endokrinközpont belgyógyász, endokrinológusa.
Fontos, betegek biztonságát veszélyeztető internetes visszaélésre hívja fel az Endokrinközpont minden cukorbeteg figyelmét.
