Az inzulinrezisztencia (IR) korunk egyik népbetegsége, mely kezeletlen esetben akár 2-es típusú cukorbetegséget vagy akár meddőséget is okozhat. A terápia fontos eleme a diéta és a mozgás, illetve a gyógyszeres kezelés amennyiben az első kettő nem bizonyul elegendőnek önmagában. Az étrend tekintetében eddig a 160grammos szénhidrát diéta követése volt a legelterjedtebb, mely magába foglalta azt, mikor milyen gyorsasággal felszívódó szénhidrát fogyasztására van szükség. Ezt figyelembe véve volt meghatározva a napi ötszöri étkezések CH mennyisége.
Mivel mindenki más és más, Így téves az az elgondolás, miszerint mindenkinek ugyanannyi mennyiség szükséges (mind zsírból, fehérjéből és szénhidrátból), hiszen számolni kell többek között az illető életkorával, fittségi szintjével, tápláltsági állapotával, anyagcseréjével. Ebből kiindulva meglehet, hogy míg valakinek a 160 gramm CH betartása megfelelő – és ezáltal javul is az állapota- ám másnak ez túl sok/kevés. Így bármennyire is szigorúan követi a diétát, nem fog lényeges eredményeket elérni.
Az inzulinrezisztencia kezelése során fontos meghatározni, hogy szükség van-e testsúlycsökkentésre. Kutatások szerint az IR-esek 60 százaléka túlsúlyos- így nekik igen lényeges momentum a súlyfeleslegtől való megszabadulás, amellyel jelentős javulást lehet elérni náluk.
A testsúly leadásában fontos szerepe van az egyénileg meghatározott szénhidrátbevitelnek, a zsírszegény táplálkozásnak és természetesen a mozgásnak. Az étrendben előnybe kell részesíteni az összetett szénhidrátokat és növelni kell a rostokat. Ezek fokozzák a teltségérzetet, továbbá lassítják a szénhidrátok felszívódását, így segítenek az egyenletes vércukor-és inzulinszint biztosításában- mondja Sárga Diána, a Budai Endokrinközpont dietetikusa.
Azonban fontos tudni, hogy nem csak a túlsúlyosaknak, de a vékonyabbaknak is fontos a személyre szabott étrend, a megfelelő nyersanyagválogatás-és ételkészítés elsajátítása az inzulinrezisztencia szövődmények elkerülésének érdekében.
Még mielőbb bármilyen diétára adná a fejét, előtte érdemes dietetikussal konzultálni a mennyiségeket illetően. Ekkor a szakember egy előzetes állapotfelmérést végez, ahol a BMI-n kívül megállapítja a testzsír százalékot, az izomtömegét, kikérdezi a pacienst egyéb betegségeiről, táplálkozási szokásairól, lakhelyéről, lehetőségeiről, életritmusáról, stb. Ezek alapján meghatározza a személyre szabott diétát, nagy gondot fordítva a szükséges szénhidrát mennyiségre. Ezáltal egy hosszan betartható, egészséges étrendet követhet a beteg, aki ha követi a szabályokat mind a táplálkozás, mind a mozgás tekintetében, úgy gyors és tartós javulást érhet el állapotában.
Nem ritka, hogy női meddőség kivizsgálása során a pajzsmirigy működése kapcsán azzal szembesülnek a páciensek, hogy ha rendben van a TSH értékük, akkor ezen a téren nincs akadálya a fogantatásnak. Holott dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa arra hívta fel a figyelmet, hogy ez önmagában nem elégséges eredmény, ugyanis az anti-TPO szintet is vizsgálni kell ilyen esetben. Miért van ennek jelentősége és mit érdemes még felmérni a pajzsmirigy működésével kapcsolatban, ha a meddőség leküzdése a cél? Ezekre a kérdésekre válaszolt a szakorvos.
Nagyon sokan hallottak már a glukagonszerű peptid 1 (GLP-1) receptor agonisták fogyókúrás előnyeiről, de tudatában kell lenni annak, hogy ezek egyben cukorbetegség elleni gyógyszerek is. Ha olyan cukorbeteg páciensnél alkalmazzák ezeket, aki inzulinkiválasztást fokozó szert vagy inzulint kap, fontos megjegyezni, hogy a GLP-1 receptor agonista adagolásának megkezdésekor és adagjának növelésekor módosítania kell ezeket a gyógyszereket a hipoglikémia elkerülése érdekében. Dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont – Prima Medica diabetológusa, belgyógyász, szöveti cukor monitorozás specialista hívta fel a figyelmet a körültekintés jelentőségére.
A pajzsmirigy alulműködésről és túlműködésről bizonyára sokan hallottak már, az azonban kevésbé közismert, hogy a négy mellékpajzsmirigy működésében is előfordulhatnak zavarok. A mellékpajzsmirigy túlműködés jóval gyakoribb, mint az alulműködés, és olyan szerteágazó panaszokat okozhat – az ízületi fájdalomtól a veseköveken át a gyomorfekélyig -, hogy nem mindig könnyű felismerni. Dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa a lehetséges tünetekre és a szükséges vizsgálatokra hívta fel a figyelmet.