Hogyan függ össze a testsúly a pajzsmirigybetegségekkel?

Miért fontos az alapanyagcsere?

A pajzsmirigybetegségek, a testsúly és az anyagcsere nagyon komplex kapcsolatban vannak egymással. A pajzsmirigy hormonok szabályozzák ugyanis (többek közt) az anyagcserét, amit pedig úgy számszerűsíthetünk, hogy meghatározzuk a szervezet által egy adott ideig használt energia mennyiségét. Ha a nyugalmi állapotot vesszük alapul, alapanyagcseréről beszélünk, ami a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy egy átlagos felnőtt embernek 2000 Kcal-nyi energiára van szüksége a napi alapanyagcseréhez, de ezt természetesen számos tényező befolyásolja.
Valójában az alapanyagcsere mérése volt az egyik legkorábbi teszt, amivel felmérték a páciensek pajzsmirigyének állapotát. Akiknek nem működött hatékonyan a pajzsmirigye, azoknál alacsonyabb volt az alapanyagcsere szintje (vagyis kevesebb kalóriára volt szükségük), míg a túlműködő pajzsmirigy éppen ellenkezően hatott.  Később a hormonszinteket is mérni kezdték és megfigyelték, hogy ha alacsony a pajzsmirigy hormonok szintje, az lassabb alapanyagcserét von maga után, a magas hormonszintek pedig fordítva hatnak.  Mára már nem alkalmazzák az alapanyagcsere meghatározást a pajzsmirigy hormonok működésének nyomon követésére, de ez mégis fontos lépés a diéta személyre szabott beállításánál.
- A pajzsmirigy állapota, az energiaegyensúly és a testsúly összefüggései ugyanakkor nagyon összetettek, ezért nem is szabad túlzottan leegyszerűsíteni azokat. Hiszen például sok más hormon, egyéb kémiai anyagok, életmód is hatással vannak az energiafelhasználásra, a tápanyag bevitelre és a testsúlyra, ezért nem szabad kizárólag a pajzsmirigy állapotának változását, a működésbeli problémákat okolni a testsúlyváltozásért, de gondolni kell rájuk a kivizsgálásnál – hangsúlyozza Békési doktor. 

Az összefüggés fordítva is érvényes: az elhízás a pajzsmirigyre is hat

Egyre közismertebb tény, hogy elhízás számos betegség rizikófaktorának számít, vagyis egyáltalán nem csupán esztétikai kihívást jelenthet. Vita tárgyát képezi, hogy pajzsmirigy betegségek esetén az elhízás „csupán” tünet, vagy a kiváltó okok közé sorolható, de számos kutatás ez utóbbi elképzelést igazolja.
Egy 2019-ben publikált összefoglaló tanulmány szerint például az elhízás kapcsolatba hozható a pajzsmirigy alulműködés megnövekedett kockázatával és összefüggést mutatott a Hashimoto thyreoiditis nevű betegséggel, ami egy krónikus autoimmun pajzsmirigy-gyulladás. A vérből kimutatható antitestek jelenlétét vizsgálva megállapítható volt, hogy elhízott betegek esetén gyakrabban emelkedett a tireoidea-peroxidáz elleni antitest (anti-TPO vagy ATPO) szintje, de nem volt összefüggés az elhízás és a thyreoglobulin elleni antitest (TgAb) szintje között. Ezek a vérből könnyen meghatározható antitestek az endokrinológiai kivizsgálás fontos részét képezik.
A valóság tehát, hogy az elhízás és a pajzsmirigy alulműködés között kétirányú összefüggés állhat fenn. Elhízás során a szervezetben valójában krónikus, alacsony intenzitású gyulladásos folyamat zajlik. A gyulladás a pajzsmirigy sejtek jódfelvételét és a pajzsmirigy hormonok előállításáért felelős enzimeket is érinti. Elhízott emberekben az említett autoimmun Hashimoto pajzsmirigygyulladáson túl gyakrabban alakulnak ki más, autoimmun eredetű kórképek is, mint például az 1-es típusú cukorbetegség, sclerosis multiplex, sokízületi gyulladás és a pikkelysömört kísérő ízületi gyulladás. Ugyanakkor az is igaz, hogy a pajzsmirigy alulműködés egyik tünete is lehet a túlsúly. A bonyolult kapcsolat szélszálazása miatt elengedhetetlen az endokrinológiai kivizsgálás.

Milyen vizsgálatokra lehet szükség?

- A testsúlyváltozás az egyik leggyakoribb tünet, amivel a páciensek endokrinológushoz fordulnak. A kivizsgálás alapját ebben az esetben is a páciens tüneteinek részletes kikérdezése, fizikális vizsgálata, és a vér elemzése jelenti. Amennyiben pajzsmirigy problémát feltételezünk a háttérben, a laboratóriumi vizsgálatokkal a szerv aktuális működéséről kaphatunk képet. Az agyalapi mirigy által termelt „thyreoidea stimuláló hormon” (TSH), illetve a pajzsmirigy hormonok (FT3 és FT4) szintjeinek meghatározása jelzi a szerv aktuális funkcionális állapotát – mondja dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont endokrinológusa, belgyógyász. - A pontos diagnózist segíti a pajzsmirigy ultrahang vizsgálat is, amely kitűnően alkalmas arra, hogy a pajzsmirigy szerkezeti eltéréseit kimutassa. Az ultrahanggal felfedezett gyanús eltérések esetén célzott tűszúrásos mintavétel, biopszia javasolt. Ha mindezek után bebizonyosodik a pajzsmirigy működésének problémája, a kezelés részben orvosi feladat és történhet többek közt gyógyszerrel, izotópos kezeléssel, ritkábban műtéttel, de mindezek mellett minden esetben fontos az életmód rendezése is.

Forrás: Endokrinközpont (www.endokrinkozpont.hu)