A pajzsmirigy gyulladása vagy csökkent működése akár önmagában is meddőséget, vetélést okozhat. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a pajzsmirigy működésére ható hormonok a petefészek működését is befolyásolják. A petefészek által termelt hormon szintjének ellenőrzése meddőség, vetélés, korai klimax esetén és lombikprogram előtt is javasolt.
A női ciklus két szakaszra bontható, az átlagosan 28 nap hosszú időszak első fele a follikuláris szakasz, a második fele a luteális szakasz. Az elnevezésük a két szakaszban termelődő, a petesejt érését stimuláló hormonok nevéből adódik. Az érésre kész petesejtek mennyisége már az élet nagyon korai szakaszában eldől, melyből pubertás korra 300-500 korai fejlődési stádiumban levő „elő alak” marad, amelynek nagy része a fejlődése során elvész, kivéve abban az esetben, ha FSH (Follikulus Stimuláló Hormon) stimulálása éri. A túlélő petesejtek közül általában mindössze egy válik dominánssá, ami az LH (Luteinizáló Hormon) hatására megérik (ovuláció). Ez a ciklikus folyamat egészen addig zajlik, amíg a petefészek ki nem merül, tehát a menopauza (klimax) eléréséig. A menopauza előtt a megtermékenyítési képesség jelentősen csökken és a menstruációs ciklus általában rendszertelenné válik.
A petefészek kapacitása, ami az éretlen petesejtek számával és minőségével jellemezhető, folyamatosan csökken az életkorral, rontva ezzel a nők teherbeesési képességét. Prof. Balázs Csaba endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa elmondta, hogy a petesejtek állapotáról az ún. Anti-Müllerian Hormon (AMH) vizsgálatával kaphatunk képet. A petefészek által termelt hormon mennyisége az életkorral folyamatosan csökken, aktuális szintjéből éppen ezért meg lehet állapítani a petefészek fennmaradó kapacitását, azaz azt, hogy körülbelül mikor „fogynak el” az érett petesejtek.
Sajnos napjainkban egyáltalán nem ritka jelenség a korai klimax, a hölgyek mintegy 10 százaléka válik az átlagosnál jóval korábban, akár már a huszadik éveik végére terméketlenné. Emellett jellemző a gyermekvállalás időpontjának kitolódása is, ezért lényeges volna ismerni a klimax várható időpontját. Az AMH segítségével fiatal korban is meg lehet becsülni az esetleges korai menopauza bekövetkeztének valószínűségét.
Az egyéni petefészek kapacitás (stimulálható petesejt tartalék) meghatározásra általában a ciklus korai szakaszában mért szérum FSH és ösztradiol mérést alkalmazták. Napjainkban egyre jobban elterjed az AMH mérése, mivel ennek a hormonnak a mennyisége csökken a petesejtek érése során. Ez a specifikus tulajdonsága teszi alkalmassá az AMH-t, hogy az éretlen petesejtek számáról pontos képet alkossunk. Amennyiben a mért szérum AMH értéke alacsony, akkor a petefészek rezervoár kimerült és ekkor a jelenleg ismert, az in-vitro fertilizációs (IVF) centrumokban is alkalmazott stimulációs módszerekkel sem lehet sikert elérni. Ezért egy IVF kezelés előtt mindenképpen érdemes AMH szintet is mérni, hiszen így az ab-ovo sikertelenségre ítélt megtermékenyítési procedurákat el sem kell kezdeni, megkímélve a betegeket.
Bizonyos betegségek gyakran járnak az AMH szint csökkenésével. Ilyen állapot a korai menopauza, vagy menopauza, a petefészek elégtelenség, autoimmun betegségek és pajzsmirigygyulladás. Az AMH szintje a menstruációs ciklustól független, nőkben életkor függők, a hormonszintek a menopauza felé haladva egyre csökkennek, a menopauzában mérhetetlenül alacsonnyá válnak.
A csökkent pajzsmirigyműködés egyik paramétere a TSH, az anti-TPO és az AMH szint között kapcsolat van. Az alacsony AMH szint a pajzsmirigy megfelelő kezelésével emelhető és a várt gyermekáldás elérhető – magyarázza Balázs professzor. A Reproductive Biology and Endocrinology folyóiratban közölt kutatásból ismertté vált az is, hogy a petesejt minősége is függ a pajzsmirigy állapotától. 431 embrió minőségét határozták meg a beültetés előtt és egyértelmű volt az összefüggés a TSH (FT4 és FT3) és az embriók minősége között. Az alacsonyabb THS esetén sokkal magasabb volt a rossz, vagy gyenge minőségű embriók száma, mint normál TSH esetén. Ez azt jelenti, hogy a pajzsmirigy működésének, gyulladásának szerepe van a meddőség, a korai vetélések létrejöttében. Az érintettek kivizsgálása során tehát a TSH és az AMH hormonok vizsgálata is indokolt.
Nem ritka, hogy női meddőség kivizsgálása során a pajzsmirigy működése kapcsán azzal szembesülnek a páciensek, hogy ha rendben van a TSH értékük, akkor ezen a téren nincs akadálya a fogantatásnak. Holott dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa arra hívta fel a figyelmet, hogy ez önmagában nem elégséges eredmény, ugyanis az anti-TPO szintet is vizsgálni kell ilyen esetben. Miért van ennek jelentősége és mit érdemes még felmérni a pajzsmirigy működésével kapcsolatban, ha a meddőség leküzdése a cél? Ezekre a kérdésekre válaszolt a szakorvos.
Nagyon sokan hallottak már a glukagonszerű peptid 1 (GLP-1) receptor agonisták fogyókúrás előnyeiről, de tudatában kell lenni annak, hogy ezek egyben cukorbetegség elleni gyógyszerek is. Ha olyan cukorbeteg páciensnél alkalmazzák ezeket, aki inzulinkiválasztást fokozó szert vagy inzulint kap, fontos megjegyezni, hogy a GLP-1 receptor agonista adagolásának megkezdésekor és adagjának növelésekor módosítania kell ezeket a gyógyszereket a hipoglikémia elkerülése érdekében. Dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont – Prima Medica diabetológusa, belgyógyász, szöveti cukor monitorozás specialista hívta fel a figyelmet a körültekintés jelentőségére.
A pajzsmirigy alulműködésről és túlműködésről bizonyára sokan hallottak már, az azonban kevésbé közismert, hogy a négy mellékpajzsmirigy működésében is előfordulhatnak zavarok. A mellékpajzsmirigy túlműködés jóval gyakoribb, mint az alulműködés, és olyan szerteágazó panaszokat okozhat – az ízületi fájdalomtól a veseköveken át a gyomorfekélyig -, hogy nem mindig könnyű felismerni. Dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa a lehetséges tünetekre és a szükséges vizsgálatokra hívta fel a figyelmet.