A fehér búzaliszt bár az egyik leggyakoribb tartósélelmiszer a háztartásokban, ennek ellenére számos betegség kialakulásában szerepet játszhat a túl gyakori fogyasztása. Persze nem kell lemondani a liszttel készült ételekről, hiszen ma már több, magasabb tápértékű helyettesítője is akad. Hogy mik azok, arról a teljesség igénye nélkül Varga Dóra, a Budai Endokrinközpont dietetikusa beszélt.
Amennyiben valaki le szeretné cserélni a fehér finomított búzalisztet, úgy általában a teljes kiőrlésű változatot rakja bele a bevásárlókocsiba. A legtöbb „sima” búzaliszttel készült ételhez, mint például kenyér, pizza, jól használható, bár a süteményekhez nem igazából ajánlott. Hogy mégis miben jobb, mint a finomított liszt? Röviden annyiban, hogy tartalmazza a gabonaszem összes alkotórészét, így a csírát és a korpát is. Ebből fakadóan magasabb az élelmi rost,- fehérje,- vitamin – és ásványi anyag tartalma a finomított termékekkel szemben. Rendszeres fogyasztása hozzájárul a megfelelő anyagcseréhez, segít a kiegyensúlyozott vércukor értékek elérésében.
A teljes kiőrlésű liszthez igencsak hasonlít a Graham liszt, ugyanúgy tartalmazza a gabonaszem összes alkotórészét. A különbség csupán annyi, hogy ennek a szemcsemérete nagyobb, ebből kifolyólag lassabb a felszívódása, így később is lehet tőle megéhezni. A vércukorszintet is csak lassan emeli meg, így cukorbetegek és inzulinrezisztensek is bátran fogyaszthatják (természetesen a megadott szénhidrát határokon belül). Véletlenül se gondoljuk róla, hogy gluténmentes!
Magas fehérje, vitamin és ásványianyag-tartalma miatt kiemelkedik a többi liszt közül. A tönkölybúzalisztből ízletesebb, tovább eltartható kenyerek süthetők, a normál búzalisztes társaikhoz képest. Bár lényegében bármely búzalisztből készült étel elkészítéséhez is tökéletes választás. Természetesen a tönkölybúzából is létezik teljes kiőrlésű változat, ami nagyobb szemcsemérettel és korpatartalommal rendelkezik- mondja Varga Dóra, a Budai Endokrinközpont dietetikusa.
Rostban és vitaminokban gazdag, de szénhidrátban szegényebb - röviden így lehetne jellemezni a zablisztet, ami az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Fehérjében és zsírban gazdagabb a normál búzalisztnél, ezért lassabban is szívódik fel, így cukorbeteg és inzulinrezisztensek is fogyaszthatják. Kiváló béta-glükán (egyfajta élelmi rost) forrásnak tekinthető a zab, amely elősegíti a vér koleszterinszintjének csökkenését, az immunrendszer megfelelő működését, és segítheti a fogyókúrát is. Jól alkalmazható az ételek sűrítéséhez és sütemények készítéséhez.
Magas fehérjetartalmú búzaliszt, melynek bár nem kiemelkedő a rost tartalma, mégis ideális választás lehet cukorbetegek számára. Ennek oka, hogy a benne lévő keményítőt (amilóz) csak lassan tuja lebontani a szervezetünk, nem emeli meg ugrásszerűen a vércukorszintet. Elsősorban tészta készítésére alkalmas, de cukrászsütemények és édes tészták alapanyagául is szolgálhat.
Amikor egy nő azt veszi észre, hogy sötét szőrszálak nőttek a mellbimbója körül, az állán, a bajusz területén, meglehetősen kellemetlennek találhatja azt, hiszen ezek klasszikusan férfias megjelenésre utalnak. Azonban mielőtt bárki úgy gondolná, elég csak kitépkedni a zavaró szőrszálakat, érdemes utánajárni, mi okozhatja ezt a jelenséget. Dr. Borus Hajnal, az Endokrinközpont – Prima Medica belgyógyásza, endokrinológus, diabetológus beszélt a lehetséges okokról.
A vércukorszint jelentős ingadozásainak kivédése rendkívül fontos a cukorbetegek számára, akik szélsőséges esetben a ketoacidózis és/vagy a súlyos hipoglikémia felé is sodródhatnak. De vajon mi lehet az oka annak, ha nehéz beállítani a vércukorszintet, mi minden befolyásolja a hatékony kontrollt és miért fontos annyira az egyensúly beállítása? Dr. Para Györgyi, az Endokrinközpont diabetológusa, belgyógyász, szöveti cukor monitorozás specialista adta meg a válaszokat.
Amikor izomgyengeséget, fokozott szomjúságot, magas vérnyomást, erős szívdobogást tapasztal valaki magán, szinte biztosan nem gondol először a mellékvesére, mint a tünetek forrására. Először nem is kell erre gondolni, de előfordul, hogy a mellékvesét érintő kórkép - régi nevén Conn-szindróma, manapság inkább primer aldosteronismusnak nevezik - okozza a panaszokat. A diagnózis felállításának lépéseiről és a kezelés lehetőségeiről beszélt dr. Molnár Jeannette, az Endokrinközpont belgyógyásza, endokrinológus, diabetológus.