Statisztikák szerint az utóbbi két évtizedben duplájára nőtt a pajzsmirigy daganatosok száma. Ennek fő oka azonban nem a betegség gyors terjedése, hanem az egyre fejlettebb diagnosztikus eszközök megjelenése, melyek segítségével sokkal pontosabb és részletesebb képet lehet kapni a pajzsmirigy szerkezetéről és az esetleges elváltozásokról. A szerv ultrahangos vizsgálatán túl nagy segítségre van az MRI vizsgálat, valamint az ún. aspirációs citológia is. Ezekkel nem csak a göbök jelenléte fedezhető fel, hanem megállapítható, hogy jó-vagy rosszindulatú elváltozásokkal állunk szemben.

Bár senki sincs védve a pajzsmirigy daganattól, ám az ACS (American Cancer Society) felmérése szerint leginkább a fiatalabb nőknél diagnosztizálják a pajzsmirigyrákot. Ennek oka pontosan még nem tisztázott, ám valószínű, hogy a hormonális rendszerben kell keresni a magyarázatot.

A pajzsmirigyráknak egyértelmű tünetei nincsenek, hiszen a jóindulatú göbök is ugyanolyan tüneteket produkálhatnak. Mégis, akkor gyakoribb, amikor rekedtségről, a hang mélyüléséről, nyelési és légzési nehézségről, valamint megnagyobbodott nyirokcsomókról panaszkodik a beteg. Természetesen ilyen esetekben sem kell megijedni, ugyanis a jóindulatú elváltozások is hasonló tünetekkel járhatnak.
A rosszindulatú pajzsmirigyráknak több típusa is van
A pajzsmirigyrákoknak több típusa van, szöveti szerkezetük és aszerint, hogy mennyire kifejlett sejtből indulnak ki.  Ezek alapján megkülönböztetünk papilláris, follikuláris, medulláris és anaplasztikus rákot. A prognózis az első két esetben a legjobb, és szerencsére ez a kettő fordul elő a leggyakrabban.

Érdemes tudni, hogy a pajzsmirigy daganat – legyen az jó-vagy rosszindulatú- nem feltétlen jár együtt a pajzsmirigy alul-vagy túlműködésével. Éppen ezért sokszor nem is hívja fel rá olyan tünet a figyelmet, mint pl. a testsúlyváltozás, hajhullás, emésztési zavarok- mondja dr. Békési Gábor PhD., a Budai Endokrinközpont pajzsmirigy specialistája.

Attól függően, hogy jó-vagy rosszindulatú elváltozásról van szó, pajzsmirigy műtétre lehet szükség, melynek során eltávolítják vagy az egész szervet, vagy csupán egy részét a pajzsmirigynek (az előbbi esetben értelemszerűen hormonpótlásra szorul élete végéig a beteg).  A műtét után sokszor izotópkezelésre is sor kerül, hogy ne maradjanak daganatos sejtek.
A pajzsmirigy jóindulatú daganataival a legtöbb esetben nincs teendő, rendszerint megfigyelést, ultrahangos ellenőrzést javasolnak az orvosok. Ha azonban a göb nagysága meghaladja a 3 centimétert vagy nyomja a mellette levő légcsövet, akkor műtéti eltávolításra van szükség.